VÁLTOZTASD MEG AZ ELMÉD

TARTALOM

Előszó
Bevezetés: Az én utam

1. A saját földedet műveld!
2. Ne összpontosíts többé a problémákra – csak így bukkanhatnak föl a megoldások!
3. Engedd el a végkifejletet!
4. Változtasd meg az elméd!
5. Reagálás helyett cselekedj tudatosan!
6. Szabadulj meg az ítéleteidtől!
7. Emlékezz rá, hogy nem te irányítasz!
8. Vedd észre a neked szóló leckéket!
9. Ne árts!
10. Csendesítsd le az elméd!
11. Minden találkozás megszentelt – határozza meg ez válaszaidat!
12. Elmédben ketten beszélnek – az egyiknek sosincs igaza
13. A rövidebb út elménk és életünk megváltoztatásához: összefoglalás

ELŐSZÓ

Sokan úgy véljük, az életünk túl összetett, túl nehéz vagy túl egyedi ahhoz, hogy egyszerű változtatások hatására jobbá válhasson, ám ez nem igaz. Csak azért döntünk úgy, hogy igaznak hisszük, mert akkor nem kell erőfeszítéseket tennünk a változás érdekében. Azért vagyok itt, hogy elmondjam, sőt megígérjem neked, hogy egyszerre csak egy apró és egyszerű változás létrehozása; egyszerre csak egy tapasztalat megélése pozitív és erőteljes (bár néha szövevényes) módon fogja átalakítani az életedet, és minden élményed végkimenetelét. Tudom, hogy az apró változások módszere működik. Mostani életem tanúsítja ezt a tényt. Az itt következő fejezetekben olvasható javaslatok műveltek ki minden apró változást, amelyet az elmúlt három évtizedben véghez vittem.
Több mint huszonkilenc évvel ezelőtt Minnesota állam Minneapolis városában csatlakoztam életem első támogató csoportjához, egy Al-Anon találkozó keretében. Arra gondoltam, itt majd megtanítják nekem, hogyan legyek úrrá egy hozzám közel álló ember alkoholizmusán. Azt is kétségbeesetten szerettem volna megtudni, mit tegyek, hogy mindenhová beilleszkedjek. Teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy ha képes lennék megváltoztatni az embereket magam körül, megszabadulnék minden félelemtől. De azon az első találkozón valami egészen mást kellett felismernem. Aznap este a csoport többször is harsány nevetésben tört ki arra a gondolatra, hogy képesek lehetünk irányításunk alá vonni vagy megváltoztatni más emberek viselkedését. A nevetés megrémisztett. Amikor a többiek kuncogó helyeslése közben valaki megjegyezte, hogy önmagadon kívül senki mást nem vagy képes megváltoztatni, úgy éreztem, alighanem marslakók közé keveredtem. Ezek az emberek nyilván nem élték át azokat az élményeket, amiket én, hiszen akkor eszükbe sem jutna nevetni. Kétségbeesetten vágytam arra, hogy megváltoztathassam a körülöttem lévő embereket. Mi mást tehettem volna?
Szerencsére elég sokáig maradtam ahhoz, hogy nem csak megértettem, miért nevetnek, hanem képes voltam saját magamon is nevetni, amint rádöbbentem, mennyire megszállottan próbáltam irányítani az irányíthatatlant. A helyzet az, hogy önmagunkon kívül senki mást nem tudunk megváltoztatni, sokan mégis szinte belehalunk a próbálkozásba.
Azon a sok évvel ezelőtti, tavaszi estén életem drámai fordulatot vett. Akkor hallottam először, hogy csak egyetlen dologgal kell törődnöm: azzal, hogy minek adok helyet az elmémben, és hogy ezt milyen tettek követik. Közel harminc éve gyakorolom az odafigyelést az elmémre, és az eredmények lélegzetelállítóak. Reményeim szerint ez a könyv lehetővé teszi, hogy felfedezd, valójában mennyire könnyű percről percre az irányításod alá vonni elméd tartalmát, és ezzel megváltoztatni az egész életedet. Az elmúlt hatvan év alatt még nem találkoztam senkivel, aki ne vágyott volna teljesebb békére, több örömre, nagyobb elégedettségre. Mindannyiunkat felkavarnak a nehezen kezelhető főnökök, a zátonyra futott házasságok, a függőséggel vívott személyes küzdelmek, valamint az aggódás a gyerekeinkért és a világunkért. Remélem, ez a könyv elegendő érvet sorakoztat fel amellett, hogy elhidd: ha van benned hajlandóság, vagyis ha egy kicsit is hajlandó vagy arra, hogy megváltoztasd az elméd, holnap már valóban egy szebb napra ébredsz.