Teljes körű egészség SCHÜSSLER-SÓKKAL
A test öngyógyító erőinek aktiválása a tizenkét sóból álló rendszerrel
| Rövid jellemzés |
Mik azok a Schüssler-sók? Jacob Moleschott holland kutató fedezte fel, hogy az ember csak akkor marad egészséges, ha mindig megfelelő mennyiségben állnak a sejtek rendelkezésére az élethez nélkülözhetetlen ásványi anyagok. Egy oldenburgi orvos, dr. Wilhelm Heinrich Schüssler ( 1821–1898) erre a felismerésre építve fejlesztette ki nagyszerű terápiáját. Rengeteg vérvizsgálatot végzett, valamint elemezte az elhunytak hamvait, és mindig ugyanazt a 12 ásványi anyagot találta. |
Az állítás, miszerint a só egészséges, az első pillanatban talán megdöbbentően hangzik. Folyton azt halljuk, hogy a só ártalmas az egészségre, tehát veszélyes. A tengervízben, amely minden élet alapja, az ásványi sók oldott állapotban találhatók. Az igazság az, hogy só nélkül nem lenne élet. Mik azok a Schüssler-sók? Jacob Moleschott holland kutató fedezte fel, hogy az ember csak akkor marad egészséges, ha mindig megfelelő mennyiségben állnak a sejtek rendelkezésére az élethez nélkülözhetetlen ásványi anyagok. Egy oldenburgi orvos, dr. Wilhelm Heinrich Schüssler ( 1821–1898) erre a felismerésre építve fejlesztette ki nagyszerű terápiáját. Rengeteg vérvizsgálatot végzett, valamint elemezte az elhunytak hamvait, és mindig ugyanazt a 12 ásványi anyagot találta. Ebből arra következtetett, hogy ezek nélkülözhetetlenek (esszenciálisak) az emberi szervezet számára, és hiányuk betegséget okoz. A nyelvtanárból lett orvos rajongott Hahnemann homeopátiás módszeréért, ezért a potenciálást – hígítást – alkalmazva készített a 12 sóból a szervezet, a sejtek számára hasznosítható anyagot, amelyek mindegyike előfordul a szervezetben természetes körülmények között is. "Minden sót annyira kell hígítani, hogy az egészséges sejtek működését ne zavarja, viszont pótolni tudja az esetleges hiányokat." A sók átfogó jellemzésén kívül pontosan megtudjuk: • mi a legfontosabb hatásuk • hogyan kell őket használni (melyik tünetre milyen sót alkalmazzunk, milyen adagolásban) • mi a különbség a homeopátia és a Schüssler-sók hatása között • miért nem elegendő a táplálékkal felvett ásványi anyag • az emberi szervezetben hol fordulnak elő ezek az anyagok • milyen tünetekben nyilvánulhat meg a hiányuk • hogyan használhatjuk öngyógyításra a sókat, és milyen adagolásban • kiknek ajánlott • mit tegyünk akut vagy krónikus esetekben • milyen más természetes módszerekkel kombinálhatjuk a Schüssler-sókat Az ásványi anyagok életfontosságú természetes anyagok, amelyeknek nincs mellékhatásuk. Schüsslernek sikerült az ásványi sókat úgy elkészítenie, hogy azok a testsejtek számára felvevőképesek legyenek. Gyógymódja sikeres és meghonosodott az úgynevezett népi gyógyászatban is. Manapság a Schüssler-sók Magyarországon is kaphatók, és számos terápiának állandó részét képezik. Aki használja őket, teljesen egészségesnek érzi magát, mert a test öngyógyító erőit aktiválják, s ezzel optimális módon erőssé és ellenállóvá teszik a szervezetet. Próbálja ki őket ön is!
További ezoterikus és spirituális könyvek az Édesvíz Webáruházakciós könyvajánlatainak oldalán találhatók!
Olvass bővebben a könyvről az ÉDESVÍZ MAGAZINBAN!
Tartalom
Mik azok a Schüssler-sók?
A gyógyszer felfedezése
Schüssler, az újító
A biokémiai gyógyító rendszer
A sók hatása a testben
Különbözőség a homeopátiától
Schüssler tantételei
Az ásványi sókban rejlő erő
Tizenkét ásványi só az öngyógyításhoz
1. számú só: Calcium fluoratum D12
2. számú só: Calcium phosphoricum D6
3. számú só: Ferrum phosphoricum D12
4. számú só: Kalium chloratum D6
5. számú só: Kalium phosphoricum D6
6. számú só: Kalium sulfuricum D6
7. számú só: Magnesium phosphoricum D6
8. számú só: Natrium chloratum D6
9. számú só: Natrium phosphoricum D6
10. számú só: Natrium sulfuricum D6
11. számú só: Silicea D12
12. számú só: Calcium sulfuricum D6
A Schüssler-sók alkalmazása
Az öngyógyítás határai
Rövid áttekintés a tizenkét sóról
Gyógyítás a tizenkét Schüssler-sóval
A tünetek és a hozzájuk kapcsolódó sók
Kiegészítő szerek
Biokémiai kenőcsök
A gyógynövények és a sók összeillenek
A gyógynövények és a sók alkalmazása
Mik azok a Schüssler-sók?
Az a kijelentés, miszerint a só egészséges, az első pillanatban talán megdöbbentően hangzik. Folyton azt halljuk, hogy a só ártalmas az egészségre, tehát veszélyes. Az igazság azonban az, hogy só nélkül nem lenne élet. A tengervízben, amely minden élet alapja, az ásványi sók oldott állapotban találhatók. Terápiás alkalmazás során – mint mindig – az adagolásról és a megfelelő fajta kiválasztásáról van szó. A látszólagos ellentmondás eltűnik, ha ásványi sókról vagy ásványi anyagokról beszélünk, és nem egyszerűen csak sókról. Hogy mennyire fontosak az ásványi anyagok egészségünknek, azt a 19. század végén fedezte fel Jakob Moleschott holland kutató.
A gyógyszer felfedezése
Moleschott felismerte, hogy az ember csak akkor marad egészséges, ha a sejtek életéhez szükséges ásványi anyagok állandóan rendelkezésre állnak a megfelelő mennyiségben és a megfelelő arányban. Erre a felismerésre alapozva fejlesztette ki szenzációs terápiáját egy orvos, Wilhelm Heinrich Schüssler.
Mely sókról van szó?
Schüssler éveken át terjedelmes tanulmányokban véreredményeket értékelt. Végül krematóriumokban elégetett holtak hamvait is megvizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi életnedvek és szövetek, csontok és szervek különböző arányban tartalmazzák az egyes ásványi sókat. Egy pontban mindig megegyeztek az eredmények: minden esetben 12 ásványi vegyület fordult elő, függetlenül attól, hogy kinek a vérét vagy hamvait vizsgálta. Ebből arra következtetett, hogy ez a 12 ásványi vegyület nélkülözhetetlen (esszenciális) az emberi szervezet számára, hogy hiányuk betegségeket okoz, és ha biztosítjuk őket a szervezet számára, akkor ezek a betegségek gyógyíthatók. Így született meg a terápia koncepciója.
Schüssler, az újító
Wilhelm Heinrich Schüssler 1821-ben született az Oldenburg melletti Bad Zwischenahnban. Kezdetben nyelvtanárként dolgozott, majd 32 évesen Párizsban beiratkozott orvostanhallgatónak. Néhány szemeszter után már a berlini egyetemen tanult. A doktori fokozatot végül Giessenben szerezte meg. Ezt követően Oldenburgban telepedett le és megnyitotta rendelőjét mint általános orvos, sebész és szülész.
A homeopátia bűvöletében
Mindig is nagy hatással volt Schüsslerre Christian Friedrich Samuel Hahnemann terápiája, akinek Schüssler előtt két évtizeddel Párizsban nagy praxisa volt. Hahnemann módszerét 1807 óta homeopátiának nevezik. A homeopátia alapja az úgy nevezett hasonlóság elve: „Hasonlót a hasonlóval gyógyítani.”. Eszerint az az anyag, amely okozza a betegséget, sikeresen alkalmazható egy hasonló betegség gyógyítására, ha azt az anyagot lehetőleg kis adagokban adjuk be. Ezért erősen hígítják vagy – a homeopátia nyelvén szólva – „potenciálják” az anyagokat. Hahnemann a hígításhoz vizet, alkoholt és tejcukrot használt. A hígítási arány 1:10-től egészen a már szinte elképzelhetetlen 1:1000000000000-ig terjed. Schüssler az ásványi sókkal folytatott terápiához ezt a potenciálást vette át. Viszont felszámolta a homeopátiában használt átláthatatlanul sok szert.
Csak tizenkét só
Schüssler kizárólag az általa felfedezett tizenkét fő sóval dolgozott. Úgy kellett őket átalakítani, hogy a test beteg sejtjei számára is elérhetők legyenek. A kálium- és magnéziumfoszfátok például fontosak az izomsejteknek, a vasat a vér- és hámsejtekbe kellett eljuttatni, a nátrium az agy, a nemi szervek, a szív és a máj számára fontosak.
Átjutás a sejtmembránon
Mivel testünkben a sejteket védőhártya, membrán veszi körül, az ásványi sók, amelyeket magunkhoz veszünk, ebben a formában nem képesek a sejt belsejébe bejutni, ahol szükség van rájuk. A homeopátiában alkalmazott hígítással azonban az ásványi anyagokat olyan finoman eloszlatják, hogy képesek lesznek áthatolni a védőburkon. Schüssler ezért a tizenkét ásványi sóból homeopátiás potenciákat készített, hűen felismeréséhez: „Minden sót oly mértékben kell hígítani, hogy az az egészséges sejtek működését ne zavarja, viszont képes legyen megszüntetni az esetleges zavarokat.” Így kapcsolódott össze az ásványi terápia és a homeopátia, és megszülettek a Schüssler-sók, amint azokat manapság is használják.
A Schüssler-sók alig jutnak el a gyomorba
A homeopátiás előkészítésnek köszönhetően a sók már az emésztőrendszer első szakaszában, a szájüregben hatni kezdenek. A hígított gyógyító sókat már itt felveszi a nyálkahártya. Nagy részük egyáltalán nem jut a gyomorba vagy a bélbe, ahol a gyomorsav és más emésztőnedvek megváltoztathatnák összetételüket.
Schüssler, miután a homeopátiás sók hatásáról meggyőződött, terápiás céllal alkalmazni kezdte őket praxisában. Amikor Oldenburgban diftériajárvány volt, több mint 1000 gyereket kezelt Kalium chloratum ásványi vegyülettel, és szenzációs gyógyulási eredményeket ért el. Kevésbé látványos területeken is sikeres volt. Izomgörcsökre például Magnesium phosphoricum sót adott, ami néhány pillanat múlva csillapította a fájdalmat.
Egy új népi gyógymód
Schüssler sikereinek gyorsan híre ment, egyre nagyobb volt az érdeklődés terápiás sói iránt. Gyógymódja hamarosan meghonosodott az úgynevezett népi gyógyászatban. Manapság a Schüssler-sók számos terápiának állandó részét képezik. Aki használja őket, egyre egészségesebbnek érzi magát, mert a test öngyógyító erőit aktiválja, ezzel optimális módon erőssé és ellenállóvá teszi a szervezetét.
A Schüssler-sók egyre fontosabbak lesznek
A stressz, az egészségtelen táplálkozás, az élvezeti szerek, mint a nikotin, a koffein, az alkohol, de a túl sok hús és édesség hatására is egyre jobban elsavasodik a szervezetünk. Ha ehhez még keveset is mozgunk, és ritkán izzadunk meg, akkor ezek a savak csak részben bomlanak le és választódnak ki. Sok civilizációs betegség oka ebben keresendő. A test celluláris energiájának aktiválásával azonban leküzdhetők ezek a betegségek. Wilhelm Heinrich Schüssler biokémiai terápiájával lehetőség nyílik erre, ugyanis az javítja az anyagcserét, ösztönzi a test védekező erőit és javítja a kiválasztást. Ezért az utóbbi években egyre nagyobb jelentősége van ennek a terápiának.
(keretes vége)
A biokémiai gyógyító rendszer
A biokémia mint fogalom Dr. Wilhelm Heinrich Schüsslertől származik. Ő maga nevezte így azt a rendszert, amelyben kémiai és biológiai folyamatok egymásba fonódnak. A modern kémia tőle vette át ezt az elnevezést. A Schüssler által használt kémiai ásványi vegyületeknek a kémia nyelvén más nevük van. Például: Schüssler Kalium chloratum sóját a kémia kálium-kloridnak nevezi.
Mivel ezek a kémiai vegyületek nagy hatással vannak a sejtekben zajló biológiai folyamatokra – mint azt Schüssler felfedezte –, ezért a biokémia szó igen találó.
A sók hatása a testben
A biokémiai terápia során a sejtek szükség esetén – például egy megfázásnál – értékes segítséget kapnak. Az erős hígítás folytán az ásványi anyagok potenciái éppen oda kerülnek, ahol a testnek sürgősen szüksége van rá. A Schüssler-sóknál tehát nem a szervezet ásványi sókkal történő alapellátásáról van szó. Ezek a táplálékkal kerülnek a testünkbe. Néha azonban éppen csak kis mennyiségek hiányoznak. Dr. Wilhelm Schüssler molekula eloszlási zavarról beszélt. A megfelelő anyag nem a megfelelő időpontban van a megfelelő helyen. Ezek lehetnek például magnéziumionok, amelyek nem állnak az izmok rendelkezésére, bár a táplálékunk elegendő mennyiséget tartalmaz. Ilyenkor fájdalmat érzünk az izmokban, de akár görcsök is előfordulhatnak. A nagyon finom hígítású Magnesium phosphoricum D6 potencia viszont azonnal megszünteti ezt a hiányt. A magnéziumrészecskék utat találnak az izomsejtekbe, ahol sürgősen szükség van rájuk, és ekkor a fájdalom megszűnik.
Schüssler-sók, avagy a szelíd gyógyítás
Az ásványi anyagok életfontosságú természetes anyagok, amelyeknek nincs mellékhatása. Esetükben nem gyógyszerekről van szó vagy esetleg drogokról. A Schüssler-sók – mivel gyorsan befogadják őket a sejtek (abszorpció) – képesek a megzavart ásványháztartást helyreállítani. A zavar megszűnik, a szervezet öngyógyító erői újra aktívak lehetnek.
A Schüssler által kifejlesztett gyógyszerek tabletta formájában szedhetők. Léteznek golyócskák vagy folyékony szerek is, de ezek kevésbé használatosak. A tejcukorban oldott sók – a Silicea kivételével – mindenkor egy savas és egy bázikus elemből állnak. A megnevezésekben az első tag mindig a bázikus elemet jelöli, a második a savasat. Például: Magnesium (bázikus) phosphoricum (savas). A Schüssler-sók nagyfokú hatékonysága és összeegyeztethetősége ezen az egyensúlyon alapszik. Ha azonban hígítatlan formában, nagyobb dózisban tiszta ásványi sót juttatnánk testünkbe, hosszú távon káros, betegséget okozó lerakódásokra kellene számítanunk. Schüssler hígított ásványi kombinációi ezzel szemben kockázat nélkül használhatók.
Különbözőség a homeopátiától
Wilhelm Heinrich Schüssler a terápiás célból alkalmazott tizenkét ásványi sót a homeopátiában szokásos módon erősen hígította (potenciálta) ugyan, hogy a sók átjuthassanak a sejtmembránon, a Schüssler-sók mégis különböznek a klasszikus homeopátiás szerektől.
A homeopátia anyagi szubsztancia hozzáadása nélkül csak egy ingert ad, hogy a szervezet öngyógyító erőit ösztönözze. Schüssler ásványi sói ezzel szemben közvetlenül hatnak, miközben a hiányzó anyagokat pótolják, még ha hígított formában is. Azokat a szereket vesszük be, amelyek testünknek tényleg hiányoznak. A homeopátia nagy időközökben igen kis adagokat ad a potenciált méreganyagból. A Schüssler-sókat nagy dózisban és kis időközökben kell bevenni, hogy a hiányzó anyagból lehetőleg sok kerüljön oda, ahol arra szükség van.
Új felismerések
A biokémiai mozgalomban újabb kutatások és tapasztalatok léteznek, amelyek nem csak arról szólnak, hogy a Schüssler-sók pótolják a szervezetben hiányzó ásványi anyagokat, hanem még a homeopátiára jellemző hatással is bírnak. A potenciált sók ingereket és impulzusokat váltanak ki, amelyek elektrokémiai változásokat okoznak. Ezen folyamatok hatására a szervezet újra fel tudja venni a táplálékból a hiányzó ásványi sókat. Enélkül az inger nélkül már nem volt képes erre, felhasználatlanul kiválasztotta a sókat, s mindez végül betegséghez vezetett.
A D6 potencia a leggyakrabban használt
A Schüssler-féle ásványi sóknál szinte folyamatosan használt D6 potencia olyannyira bevált, hogy még a gyógyszerészek, orvosok és természetgyógyászok is alappotenciának tartják. Kivételt csupán a Schüssler által is másként potenciált szerek képeznek, a Calcium fluoratum, a Ferrum phosphoricum és a Silicea. Ezeket D12 potenciában alkalmazzák.
Schüssler tantételei
Schüssler több mint 120 évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra biokémiával kapcsolatos felismeréseit, és ezzel nagy feltűnést keltett. Schüssler 1898-ban halt meg. Gyógymódja az azóta eltelt évtizedekben is megállta helyét. A biokémiai rendszerrel kapcsolatos tantételeit, amelyeket hátrahagyott az utókornak, időközben korszerűsítették, s így könnyebben megjegyezhetővé váltak. Így szólnak:
1. Minden betegséget egy bizonyos esszenciális (létfontosságú) ásványi anyag hiánya okoz.
2. Ha pótoljuk a hiányzó anyagot, helyreáll az egyensúly a sejtek ásványháztartásában és ezzel bekövetkezik a gyógyulás.
3. Az ásványi anyagok pótlása csak kis mennyiségben történhet.
4. A szereket oly mértékben kell hígítani, hogy az ásványi anyagok átjutva a száj nyálkahártyáján, a garaton és a nyelőcsövön közvetlenül a vérbe jussanak, és ne kerüljenek a gyomorba és a bélbe.
Az ásványi sókban rejlő erő
Nincs olyan fiziológiai elváltozás a testben, amely ne lenne kapcsolatban az ásványi anyagok egyensúlyának eltolódásával. A sejtek ásványianyag-háztartása betegség esetén mindig érintett. Schüssler számára a tudományos vizsgálatokból is ez derült ki, és a gyakorlatban is ezt vizsgálta. Mindeközben teljesen tudatában volt annak, hogy biokémiai terápiája csak különösen csekély, viszont rendkívül fontos anyagmennyiséget érint az emberi testben. Hisz az emberi vérben és a sejtközötti folyadékokban lévő életfontosságú ásványi sók esetében igen apró mennyiségekről van szó. Például: 1000 gramm vörösvértestben csak 0,132 gramm kénsavas kálium van (Kalium sulfuricum), 0,094 gramm foszforsavas mész (Calcium phosphoricum) vagy 0,06 gramm foszforsavas magnézium (Magnesium phosphoricum). Ezek az apró mennyiségek létfontosságúak a sejtanyagcsere számára. Az egész emberi test csak 3 gramm vasat tartalmaz. A vashiány azonban a legsúlyosabb zavarokat okozhatja az emberek egészségében. Ebből arra következtethetünk, hogy az ásványanyag-háztartásban már minimális veszteségek is betegségeket okozhatnak. Ugyanakkor az is érthetővé válik, hogy miért vezetnek gyógyuláshoz ezek az apró mennyiségek az ásványi sókból, amelyek Schüssler tablettáival a testünkbe jutnak.
A sók megdöbbentően gyors hatása
Mindig elképesztő, hogy milyen gyorsan hat egy „forró hetes” (tíz tablettát a hetes számú sóból, a Magnesium phosphoricumból egy fél pohár vízben oldjunk fel és lassan kortyolgassuk) különböző panaszoknál, például izomfájdalmaknál. A Magnesium phosphoricum sóval már Schüsslernek is látványos sikerei voltak, és megdöbbentette közönségét, amikor néhány pillanat után a legszörnyűbb fájdalmat is mintha elfújták volna.
Már a szájüregben hatni kezd
Aki egyszer már próbált tömény italt szívószállal inni vagy a vicc kedvéért a pezsgőt vagy a bort kikanalazni egy csészéből, az tudja, hogy milyen hihetetlen gyorsan hat az alkohol. Ez azért van, mert az alkohol ily módon nagyon jól szétoszlik a szájüregben, majd onnan a nyálkahártyán keresztül közvetlenül a vérbe jut. Ha viszont a szokásos módon fogyasztjuk az alkoholtartalmú italt, nagy része viszonylag gyorsan a gyomorba jut, a gyomornedv felhígítja és így sokkal lassabban kerül a véráramba. A Schüssler-sókat, amelyek lassan oldódnak fel a szájban, ha mint a „forró hetes”-t kortyonként isszuk meg, úgy hatnak, mint a csészéből kikanalazott alkohol, vagyis igen gyorsan. Hatásuk már a szájüregben megmutatkozik. Schüssler erről a tulajdonságról már 120 évvel ezelőtt írt.
Mint egy gyógyforrás
A magas hígításban bevett Schüssler-sók megdöbbentő hasonlóságot mutatnak az emberiség egyik legrégibb gyógyszerével, az ásványokban gazdag forrásvízzel. A természetes gyógyforrásoknak a vízében a legtöbb ásványi anyag olyan hígítási arányban fordul elő, mint a Schüssler-sókban. Az 1:1000000 (D6) arány a szokásos érték a természetes gyógyvizekben előforduló sók arányát illetően. De nem csak a hígítás mértékében egyeznek meg messzemenően a Schüssler-sókkal, hanem az ásványi sók jellegét tekintve is: Schüssler kísérleteiben az általa gyógyhatásúnak ítélt sók minden gyógyforrásban előfordulnak.
Nem elegendő az ételekben lévő ásványi anyag?
Schüssler tudta arra a választ, hogyan kerülnek az ásványi anyagok a sejtekbe: csakis a magas hígításnak köszönhetően képesek áthatolni a sejtmembránon. Ezzel érthetővé válik, hogy még a legkiegyensúlyozottabb, ásványi anyagokban gazdag táplálkozással sem lehet pótolni a szervezetben kialakuló ásványi anyag hiányt.
Az ásványi sók kötött állapotban vannak
Igaz ugyan, hogy a biokémiai sók jelen vannak táplálékunkban, de nem tiszta és nem szabad formában. Ellenkezőleg: szerves kötésekben vannak a húsban, a halban, a zöldségfélékben. Ezekben az élelmiszerekben kötött állapotban vannak és nem képesek a száj nyálkahártyáján át bejutni a vérrendszerbe. Az emésztés során pedig kioldódnak, s ezzel megváltozik összetételük. A konyhasó, amelyet fűszerként adunk ételeinkhez, szintén nem képes átjutni a nyálkahártyán. Túlságosan koncentrált állapotban van ahhoz, hogy a sejtfalon képes legyen átdiffundálni.
Hogyan keletkezik hiány?
Így fordulhat elő, hogy bizonyos esetekben még az ásványi anyagokban gazdag táplálkozás sem akadályozhatja meg egyes szervekben a hiányt. Ritkán, de előfordulhat a szervezetben felszívódási zavar is, aminek következtében végül kialakulhat a betegség. Ha hígított és így a sejtek számára hozzáférhető ásványi anyagot veszünk magunkhoz, a hiány megszűnik és meggyógyulunk.
Schüssler-sók a háztartásban
A biokémia tehát segít abban, hogy megakadályozzuk a betegségeket és visszaszerezzük egészségünket. A Schüssler-sóknak ezért egyetlen házipatikából sem lenne szabad hiányozniuk. Valóban hatásos segítséget jelentenek, elsősorban megfázásos betegségeknél és izomfájdalmaknál. A krónikus és degeneratív panaszok – például: artrózis (krónikus ízületi megbetegedés – a ford.), reumatikus betegségek, alvási zavarok, szemölcsök, hajhullás – is sikeresen gyógyíthatók. Ezenkívül jó hatással vannak zúzódásokra, duzzanatokra, emésztési problémákra és idegrendszeri panaszokra.
Wilhelm Heinrich Schüssler legfontosabb életrajzi adatai
1821-ben született Bad Zwischenahnban, mely az Oldenburgi Hercegségben feküdt. 1853-ban kezdte meg – érettségi nélkül – orvosi tanulmányait Párizsban. 1854-től Berlinben tanul, majd 1855-ben doktorál a giesseni egyetemen. 1856-ban a prágai egyetemen folytat orvosi tanulmányokat. 1857-ben az oldenburgi ó-gimnáziumban pótolja az érettségi vizsgát és ugyanebben az évben leteszi az orvosi államvizsgát. 1858-ban engedélyt kap, hogy orvosként, sebészként és szülészként dolgozzon, és megnyitja első praxisát Oldenburgban. 1872-ben kezd foglalkozni a biokémiai rendszerrel, amelyet „rövidített homeopátiás terápiának” nevezett. 1873-ban jelenik meg első cikke ezzel kapcsolatban a „Homeopata Újság”-ban. 1874-ben jelenik meg a „Rövidített terápia” első kiadása. 1885-ben a Schüssler-féle biokémia már olyannyira elterjedt, hogy megalakul az első Biokémiai Egyesület. Schüssler 1898. március 30-án hal meg, 77 éves korában Oldenburgban.
