Vaktor Orsolya

"A lelkem ír, a lelkemből írok. Nem tanultam, a lényem legmélyéről fakad. Ez az én kódom, hogy visszataláljak a magomhoz, magamhoz."

Vaktor Orsolya önmagáról:

"Mindannyian kiválasztottak vagyunk. Kiválasztottak arra a feladatra, melynek elvégzéséért megérkeztünk erre a bolygóra. Lelkünk tökéletesen ismeri életünk terveit, kódjait, melyeket gyermekként még ösztönösen, később már talán tudatosan követhetünk.

Kislányként kezdtem írni, kislányként kezdtem dolgozni a gyermekek jogaiért (sosem feledve a kötelezettségeket). Nagylányként jogi egyetemet végeztem, majd általános és igazságügyi mediátor lettem, jelenleg gyermekvédelmi jogásznak készülök.

Miközben nővé váltam, feleség is lettem, majd édesanyai beavatást kaptam.

Az írás végig elkísért. A lelkem ír, a lelkemből írok. Nem tanultam, a lényem legmélyéről fakad. Ez az én kódom, hogy visszataláljak a magomhoz, magamhoz. Ezáltal forrásává válhatok azoknak, akik szintén rátalálni vágynak lélekküldetésükre és egyetlen, örök lélektársukra…"

Vaktor Orsolya életéről

Dr. Vaktor Orsolyának hívnak, 1982. március 3-án születtem Miskolcon. Közgazdasági végzettségem ellenére jogi tanulmányokkal folytattam utamat. Jelenleg a Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola keretein belül Ph.D képzésben veszek részt.

Tízévesen az osztálytársaimmal diákmentor hálózatot építettünk fel, persze akkor még nem tudatosan tettük, csupán önszorgalomból, jókedvből, csak úgy... Tizenkét éves koromban lettem diákönkormányzat-vezető. Ettől a ponttól kezdve a diákokért folytatott munka egyre tudatosabbá és szervezettebbé vált az életemben.

Tanácsadóként, előadóként és mentorként jártam Magyarországot, majd 2005 és 2008 között ügyvédjelöltként dolgoztam, ahol vonzottam a fiatalkorúak ügyeit.

2008-ban anya lettem. Megszületett a kislányom, Rebeka. Addig ismeretlen energiák érkeztek az életembe. Lelassult körülöttem a világ, és én egyre inkább a lelkem felé fordultam, befelé. Új élmények és tapasztalások töltötték be mindennapjaimat. 2009-ben megszületett a kisfiam, Dávid. 2008-ban Rebekával és 2009-ben Dáviddal visszafordíthatatlanul változni kezdtek az érzéseim, gondolataim. A világszemléletem. Minden, amit addig oly erősnek hittem magam körül, összeomlott. Valami más kezdett épülni. Immár nem rajtam kívül, hanem belül, mélyen... a lelkemben...

2009-ben kineziológiát, asztrológiát és pszichotronikát kezdtem tanulni. Minél többet olvastam, annál több kérdésem keletkezett. Minél több választ találtam, annál nagyobb lett bennem az űr. Napról napra üresebbé váltam, napról napra kétségbeesettebb lettem. Kutatni kezdtem. Őrülten kerestem. Az okot, az okozatot. A küldetésemet. Azonban nem én találtam meg őt, hanem ő talált meg engem...

Még 2008-ban létrehoztam a Kristályok Fényei Alapítványt.

Majd 2010-ben megérkezett Ő, és 2011-ben lélektárshoz (ikerlélekhez) méltóan elvezetett az igaz valómhoz, a magomhoz. Az íráshoz. Lelkem másik fele azóta is türelmesen és szeretettel vezet küldetésünk beteljesüléséhez...