MEDITÁCIÓ MINDENNAPRA

BEVEZETŐ

Azért írtam ezt a könyvet, hogy használd. Legyen a társad, lelki jó barátod. Ez az ébredések könyve. Hogy létre jöhetett, ahhoz meg kellett élnem. A könyv révén összegyűjthettem és most megoszthatom veled a csendes tanítókat, akikkel összehozott az élet. A feljegyzések kiásása és megformálása révén közelebb hozhattam egymáshoz saját belső és külső életemet. Segített megismerni és használni a szívemet. Teljesebb emberré tett. Remélem, neked is hasznodra lesz.
A könyvben leírt felismerések gyűjtögetése olyan volt, mint a csillogó kövek keresgélése az ösvényen. Megálltam és elgondolkodtam rajtuk, tanultam tőlük, majd zsebre tettem őket, és továbbmentem. Két év elteltével pedig meglepődve pakoltam ki a zsákomból a köveket, hogy megnézzem, mit találtam. Az út ragyogó darabkáiból állítottam össze ezt a könyvet.
Lényegében mindegyik a lélekről és a barátságról szól, arról az állandó igényünkről, hogy életerősek legyünk, és szeressük ezt az életet, akármilyen nehézségekkel kell is szembenéznünk. A sok hagyományból, tapasztalásból, szépséges és őszinte hangból összegyűjtött dalok mind a fájdalomról, a csodáról és a szeretet misztériumáról szólnak.
Azért ragadott meg ez a forma, mert költőként olyan kifejezésmódot kerestem, amely hasznos lehet, mint egy kanál; a rák túlélőjeként pedig sokszor a naplók jelentették lelki táplálékomat. A naplókönyv – korunk spirituális szonettje, a kis dózisban adagolható, fontos dolgok erős doboza – egy az elmúlt huszonöt év során felmerült általános igényt elégít ki.
Csak annyit várok a könyvtől, hogy úgy találjon rád, ahogy az óceán rálel egy a fövenyből kikandikáló kavicsra, hogy meglepjen és felfrissítsen, hogy kifényesítsen téged vagy engem, majd otthagyjon minket úgy, ahogy vagyunk, csak egy kicsit puhábban és tisztábban.
Mélységesen reménykedem abban, hogy könyvem lapjai meglepnek, felfrissítenek és kifényesítenek, és hogy segítenek majd élned, szeretned és örömre lelned.

Mark

ELŐSZÓ

Az egyik legkedvesebb örömöm az életben az, amikor Mark Nepo a saját költeményeit olvassa fel. Ilyenkor majdnemhogy tapinthatóvá válik a kaland szele. Mindig meglep, ahogy Mark, rejtett kincseit kibugyolálva, óvatosan nyitogatva egy egyszerű pillanatot, a legkivételesebb csodákat tárja elénk. A felolvasásain hallani, amint az emberek kifújják magukat, amikor ráismernek valami igaz és mély dologra – valamire, amiről tudtak, de elfelejtették, vagy ami mellett korábban elmentek. Mark meglátja ezt a valamit, emlékezik rá helyettünk is, és visszaadja nekünk. A végén pedig eltölt minket a hála érzése, amiért újra ráébredhetünk valami igazán becses dologra.
Az életünk napokból áll. Csak életünk napjaiban találhatunk békességet, örömet és gyógyulást. Ezernyi apró csoda központozza a napjainkat, és Mark Nepo a csodálatos dolgok buzgó kutatója. A hétköznapok alkimistájaként invitál minket, hogy kóstoljuk meg, érintsük meg és érezzük az élet szívébe vezető utunkat.
És ahogyan az életünk napokból áll, úgy teszik ki a napjainkat a pillanatok. A jól élt élet a pillanatok édes talajában gyökerezik. Mark Nepo ennek a talajnak a kertésze; elveti a kegyelem magjait, melyek csak a szerető odafigyelés és a figyelmes idő talajában csiráznak ki. Az élet legmélyebb áldásai akkor szállnak ránk, amikor ilyen pillanatokba szeretünk bele – Mark pedig megmutatja, hogyan essünk mélyen, fesztelenül szerelembe.
Marknak rákja volt; őt ez rázta fel az álmából. A betegség lejtőjén született meg benne ez a bámulatba ejtő odafigyelés. Most arra invitál minket, hogy az ő szemével és szívével lássuk és érezzük, hogy mennyire éberen élhetjük az életünket. A rákot túlélve Mark egy haldokló szemeit is magával hozza, aki egyszerűen hálás azért, hogy lélegzik. A hálán túl azonban bölcsességet, világosságot és kedvességet is hoz, valamint szenvedélyes lelkesedést, amellyel kinyerhetjük pillanataink velejét az idő csontjaiból.
Ha te is ilyen életre vágysz, Mark lesz a vezetőd.
Amikor végzett az utolsó kemoterápiával, amelynek segítségével kigyógyult a rákból, korán reggel felkelt, frissen facsart narancslevet készített magának, és a poharat letette maga elé az asztalra. És akkor várt, a nap ígéretén elmélkedve, amíg a nap az ablaka előtt álló fák fölé nem emelkedett. Elmondta, hogy abban a pillanatban emelte az ajkaihoz a poharat, amikor a napfény belehatolt a narancslébe, és „narancs-kristály fénnyé szóródott”.
A legtöbb szentség lélegzetelállítóan egyszerű tett: egy egyszerű ima, egy korty bor és egy falat kenyér, egyetlen lélegzetvétel egy meditációban, a homlokunkra spriccelő víz, gyűrűcsere, egy kedves szó, egy áldás. Ha bármelyik tettet nagy odafigyeléssel végezzük, megnyílhat spirituális felfogásunk ajtaja, és táplálékot és örömet hozhat az életünkbe.
Ez a szentségek könyve; ez Mark nagylelkű ajándéka a számunkra, egy a napjaink anyagából, az emberi lét hétköznapi gazdagságából kötött csodacsokor. Ne sajnáld rá az időt; ízlelgess minden egyes lapot. És mindenekelőtt állj készen a meglepetésre. Lehetséges, hogy az élet máris sokkal csodálatosabb, mint valaha is gondoltad volna.

Wayne Muller, a How, Then, Shall We Live? című könyv szerzője

JANUÁR 1.
Becses emberi születés

Minden létező dolgok közül mi, emberek lélegzünk és felébredünk, és dallá változtatunk mindent.

Létezik egy buddhista tantétel, mely felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen ritka kincs emberi formát ölteni a földön. Csodálatos életfelfogás ez, melynek segítségével átérezhetjük és értékelhetjük a tényt, hogy egyéni, tudatos szellemként vagyunk itt, és hogy elegendő ivóvíz és tűzifa áll a rendelkezésünkre.
Arra késztet, hogy szemügyre vegyük a hangyát és az antilopot, a hernyót és a pillangót, a kutyát és az ökröt, a sólymot és a vad, magányos tigrist, a százéves tölgyet és az ezeréves óceánt. Arra késztet, hogy megértsük: semmilyen más életformának nincs meg az a létre irányuló tudatossága, amely csak a mi kiváltságunk. Arra késztet, hogy felismerjük: a földön lakozó végtelen sok növény- és állatfaj, valamint ásvány közül mindössze az élet egyetlen parányi szelete ébredt rá a szellemre – és ezt nevezzük mi „emberi létnek”.
Az, hogy felemelkedhetek a tudatosság valamely mélységéből, és mindezt elmondhatom neked, és hogy te ebben a pillanatban befogadhatod ezt, az becses emberi születésünk része. Lehettél volna hangya is. Én pedig hangyász. Lehettél volna eső. Én pedig lehettem volna egy csipetnyi só. De áldottak vagyunk – itt és most –, és embernek születtünk, és olyan ritka módon élhetjük az életünket, amelyet gyakran magától értetődőnek tekintünk.
Mindezzel azt akarom mondani, hogy becses emberi életünk megismételhetetlen. Mit teszel hát ma, tudván, hogy az egyik legritkább létformát képviseled, amely a földön valaha megjelent? Hogy fogsz viselkedni? Mihez kezdesz a kezeddel? Mit kérdezel majd, és kitől?
Lehet, hogy holnap meghalsz, és legközelebb hangya leszel, akinek csapdát állítanak. Ma azonban értékes vagy, ritka és tudatos. Ez pedig arra ösztönöz, hogy hálás légy az életedért. Feleslegessé tesz minden habozást. Hálásan és tudatosan kérdezd meg mindazt, amit most tudnod kell. Mondd ki, amit most érzel. Szeresd, amit most szeretsz.

- Ülj le valahol a szabadban, ha lehet, vagy egy ablak mellett, és vedd észre a körülötted lévő egyéb életformákat.
- Lélegezz lassan, és gondolj a hangyára, a fűszálra, a szajkóra és arra, hogy mi mindenre képesek ezek a létformák, amire te nem.
- Gondolj a kavicsra, a fakéregre, a kőpadra, és összpontosítsd a légzésedet azokra a belső dolgokra, amelyekre te képes vagy, míg ők nem.
- Lassan állj fel, érezd, hogy milyen csodálatos dolog embernek lenni, és kezdd a napodat azzal a tudatos szándékkal, hogy megteszel egy olyan dolgot, amelyre csak az ember képes.
- És ha eljön az ideje, nagy tisztelettel és hálával tedd meg ezt a dolgot.