AZ EZERARCÚ HŐS

Tartalom

Joseph Campbell összegyűjtött műveiről
Előszó az 1949-es kiadáshoz
Prológus: A monomítosz
1. Mítosz és álom
2. Tragédia és komédia
3. A hős és az isten
4. A Világköldök

I. rész: A hős kalandja
Első fejezet: Elindulás
1. Kalandrahívás
2. A kaland visszautasítása
3. Természetfeletti segítség
4. Az első küszöb átlépése
5. A cethal gyomrában

Második fejezet: Beavatás
1. A próbatételek útján
2. Találkozás az Istennővel
3. A nő mint csábító
4. Megbékélés az Apával
5. Megdicsőülés
6. A végső adomány

Harmadik fejezet: Visszatérés
1 A visszatérés visszautasítása
2. A mágikus menekülés
3. Külső segítség
4. A visszatérés küszöbének átlépése
5. Két világ ura
6. Szabadon élni

Negyedik fejezet: A kulcsok

II. rész: A kozmogóniai ciklus
Első fejezet: Emanációk
1. A pszichológiától a metafizikáig
2. Az univerzális kör
3. Az Ürességből – a Tér
4. A Térben – Élet
5. Az egyetlen sok részre szakad
6. A népmesei teremtés

Második fejezet: A szűzen szülés
1. A Világanya
2. A Végzet mátrixa
3. A megváltó anyaméh
4. Népmesék a szűz anyaságról

Harmadik fejezet: A hős átalakulása
1. A mitikus hős és az ember
2. Az emberi hős gyermekkora
3. A hős mint harcos
4. A szerelmes hős
5. A hős mint uralkodó és zsarnok
6. A világmegváltó hős
7. A szent hős
8. A hős távozása

Negyedik fejezet: Feloldódás
1. A mikrokozmosz pusztulása
2. A makrokozmosz vége

Epilógus: Mítosz és társadalom
1. Az Alakváltozó
2. A mítosz, a kultusz és a meditáció funkciója
3. A modern hős

Köszönetnyilvánítás
Jegyzetek
Bibliográfia
Illusztrációk jegyzéke
A Joseph Campbell Alapítványról


Előszó az 1949-es kiadáshoz

„A vallásos tanokban fellelhető igazságokat utóvégre oly mértékben eltorzították és módszeresen elrejtették – írja Sigmund Freud –, hogy az emberiség többsége képtelen meglátni bennük az igazságot. Ez hasonlatos ahhoz, mint amikor a gyerekekkel elhitetjük, hogy az újszülöttet a gólya hozza. Itt is az igazságot mondjuk szimbolikus formában, mert tudjuk, hogy mit jelképez a nagy madár. A gyereknek azonban fogalma sincs. Csak az eltorzított változatát hallja annak, amit mondunk, és becsapva érzi magát; márpedig tudjuk, hogy a gyermek felnőttekkel szemben táplált bizalmatlansága és kezelhetetlen viselkedése milyen sokszor ered ebből a benyomásból. Meggyőződésünk, hogy gyerekekhez szólva jobb elkerülni az igazság ehhez hasonlóan burkolt, szimbolikus tálalását, és tanácsos inkább értelmi szintjüknek megfelelő fogalmazásban megosztani velük a dolgok valódi állását.”1
Ennek a könyvnek éppen az a célja, hogy számtalan könnyen értelmezhető példán keresztül, utat engedve azok egyértelmű, ősi jelentésének, feltárjon néhány olyan igazságot, amelyet a vallások és mítoszok elrejtettek a szemünk elől. A régi tanítók tudták, mit beszélnek. Ha újra megtanuljuk értelmezni a szimbólumok nyelvét, már csak össze kell gyűjteni és egybeszerkeszteni a tanításokat, hogy azok újra hallgatókra leljenek. Először azonban el kell sajátítanunk a szimbólumok nyelvtanát. Ennek a misztériumához pedig nem ismerek jobb és korszerűbb kulcsot, mint a pszichoanalízis eszközeit. Nem gondolom, hogy ez lenne a végső és egyetlen üdvözítő megoldás, azt ajánlom, mégis fogadjuk el ezt a megközelítést. Második lépésként aztán összehozunk egy sor mítoszt és népmesét a világ minden szegletéből, és hagyjuk, hogy a szimbólumok önmagukért beszéljenek. A párhuzamok azonnal szembetűnnek majd; és ezek együtt adják majd az alapvető igazság átfogóan hatalmas és meghökkentően állandó megfogalmazását, amelyhez igazodva évezredek emberöltői élték életüket ezen a Földön.
Talán a szememre vetik majd, hogy miközben a hasonlóságokat igyekeztem kidomborítani, elsiklottam a keleti és nyugati, az ősi, primitív és modern hagyományok változatossága fölött. Csakhogy ugyanezt lehet kifogásolni azokban az anatómiai tanulmányokban és atlaszokban, amelyek az emberi test általános felépítésének demonstrálása végett figyelmen kívül hagyják az emberi fajok eltérő fiziológiai jellegzetességeit. Persze, hogy vannak különbségek az emberiség számtalan mitológiája és vallása között; mihelyst azonban ezeket megértjük, a különbségek sokkal elhanyagolhatóbbnak tűnnek, mint azt sokan (politikai megfontolásból) tudni vélik. Merem remélni, hogy az összehasonlító magyarázat hozzájárulhat azokhoz a mai világban működő és talán nem teljesen kudarcra ítélt egységesítő törekvésekhez, amelyek nem valamiféle felekezeti vagy politikai hatalom nevében, hanem a kölcsönös emberi megértés érdekében munkálkodnak. Ahogy a Védákban írva van: „Az Igazság egy, bár a bölcsek sok névvel illetik.”2
Hogy a rengeteg anyagot olvasható formába önthettem, sokaknak tartozom köszönettel: Mr. Henry Morton Robinson, akinek tanácsai nagyban segítettek a munka első és befejező fázisában, Mrs. Peter Geiger, Mrs. Margaret Wing és Mrs. Helen McMaster, akik többször átolvasták a kéziratot, és felbecsülhetetlen tanácsokat adtak, illetve hitvesem, aki elejétől a végéig velem együtt dolgozott – meghallgatott, olvasott és korrigált.

J. C.
New York City
1948. június 10.