KÉRD ÉS MEGADATIK!

Tartalom

Dr. Wayne W. Dyer előszava
Jerry Hicks bevezetője
Esther Hicks bemutatja Abrahamot
I. RÉSZ: Arról, amit talán elfelejtettél, de amire fontos emlékezned
1. fejezet: Most érezd jól magad!
2. fejezet: Ígéretünk szerint emlékeztetünk téged valódi Lényedre
3. fejezet: Te teremted meg saját valóságodat
4. fejezet: Hogyan juthatok el innen oda?
5. fejezet: Ha érted az alapokat, mindent megértesz
6. fejezet: A Világegyetem leghatalmasabb törvénye a Vonzás Törvénye
7. fejezet: A Gondolat Előőrsében vagytok
8. fejezet: Rezgéseket közvetítő és befogadó lények vagytok
9. fejezet: Érzelmi reakcióid rejtett jelentősége
10. fejezet: Három lépés, amellyel valóra válthatod a vágyaidat
11. fejezet: Kellő gyakorlással boldog és megfontolt teremtővé válhatsz
12. fejezet: Megváltoztathatod Érzelmi Beállítottságodat
13. fejezet: Engedd, hogy érzéseid vezéreljenek!
14. fejezet: Néhány dolog, amit ideérkezésed előtt még tudtál
15. fejezet: Tökéletes, mégis fejlődő Lény vagy egy tökéletes, mégis táguló világban, egy tökéletes, mégis táguló Világegyetemben
16. fejezet: Másokkal együttműködve teremtesz egy lenyűgözően sokszínű Világegyetemben
17. fejezet: Hol vagy, és hol szeretnél lenni?
18. fejezet: Képes vagy fokozatosan megváltoztatni rezgésed frekvenciáját
19. fejezet: Csak te ismerheted a saját érzéseidet
20. fejezet: Ha korlátozni próbálod mások szabadságát, azért mindig a saját szabadságoddal fizetsz
21. fejezet: Csupán 17 másodpercnyire vagy a beteljesüléshez vezető 68 másodperctől
22. fejezet: Érzelmi Vezérlőrendszered fokozatai

II. RÉSZ: Gyakorlatok, amelyek segítségével megvalósíthatod azt, amire most már emlékszel
22 gyakorlat, amelyek bizonyítottan javítanak vonzásod irányultságán
Színleled a mosolyt?
1. gyakorlat: A túláradó nagyrabecsülés
2. gyakorlat: A teremtő varázsdoboz
3. gyakorlat: A teremtőműhely
4. gyakorlat: Elképzelt valóság
5. gyakorlat: A meggazdagodás játéka
6. gyakorlat: A meditáció
7. gyakorlat: Az álmok értékelése
8. gyakorlat: A jó tulajdonságok könyve
9. gyakorlat: Forgatókönyvírás
10. gyakorlat: A papíralátét-gyakorlat
11. gyakorlat: A szakaszok előkészítése
12. gyakorlat: Hát nem lenne nagyszerű, ha…?
13. gyakorlat: Melyik gondolat esik jobban?
14. gyakorlat: A zűrzavar megszüntetése
15. gyakorlat: A pénztárca
16. gyakorlat: Átbillenés
17. gyakorlat: A figyelemösszpontosító kör
18. gyakorlat: Az érzés keresése
19. gyakorlat: Szüntesd meg az ellenállásodat, hogy megszabadulhass az adósságoktól
20. gyakorlat: Bízd az igazgatóra!
21. gyakorlat: A természetes egészségi állapot helyreállítása
22. gyakorlat: Felfelé az érzelmi skálán
Néhány szó búcsúzóul
Szószedet
A szerzőkről

Előszó

Dr. Wayne W. Dyer, A szándék hatalma1 című sikerkönyv szerzőjének tollából

A könyv, amelyet e pillanatban a kezedben tartasz, a bolygónkon jelenleg megismerhető legnagyobb hatású tanításokat tartalmazza. Mélyen megérintett és óriási hatással volt rám mindaz, amit Abraham ebben a könyvben, valamint a hangfelvételeken keresztül üzent számunkra Esther és Jerry által az elmúlt tizennyolc év során. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy Abraham felkért egy rövid előszó megírására, mivel e munkát mérföldkőnek tartom a könyvkiadás történetében. E könyv valóban egyedülálló – szerencsésnek érzed majd magad, hogy ízelítőt kaphatsz a Forrásenergiával állandó kapcsolatban álló lények gondolkodásmódjából. Ráadásul a Szellem e hangjai számunkra is érthető nyelven szólnak, és tanításaikat azonnal alkalmazhatod mindennapjaidban. Olyan alapelveket tárnak fel, amelyek ismeretében megérthetjük és beteljesíthetjük sorsunkat.
Ha úgy érzed, még nem állsz készen e hatalmas bölcsesség befogadására és alkalmazására, azt javaslom, egyszerűen tartsd magadnál ezt a könyvet néhány hétig. Engedd, hogy a benne rejlő energia eltüntesse tested és elméd minden ellenállását, és összecsendüljön a benned élő, forma és határok nélküli „hellyel”, amelyet rendszerint léleknek neveznek, ám Abraham rezgésünk és Forrásunk kapcsolatának hív.
Világegyetemünket rezgések alkotják. Ahogy azt Einstein mondta egyszer, „semmi sem történik, amíg valami meg nem mozdul”, vagyis minden egy bizonyos mérhető frekvencián rezeg. Bontsd egyre parányibb és parányibb alkotóelemeire a szilárd világot, és meglátod, hogy ami szilárdnak tűnik, az valójában tánc – a részecskék és az üres tér tánca. Hatolj el e kvantumrészecskék legkisebbikéig, és felfedezheted, hogy az egy a kezdet és a vég világával dacoló, roppant nagy frekvencián rezgő forrásból származik. Ezt a leghatalmasabb, legnagyobb sebességű energiát nevezik Forrásenergiának. Minden és mindenki ebből a rezgésből származik, onnan jött a dolgok, testek, elmék és egók világába. A gondok, betegségek, a szükség és a félelmek világát azzal vettük magunkra, hogy testünkben és elménkben eltávolodtunk a Forrásenergiától.
Abraham tanításainak lényege az, hogy segítsenek visszatérni a Forráshoz, ahonnan minden származik, és ahova minden visszatér. Ez a Forrásenergia valami olyasmi, amire én is utaltam A szándék hatalma című könyvemben; Abraham azonban előnyösebb helyzetben van, mivel tökéletes kapcsolatban áll ezzel a Forrással, soha nem kételkedik benne, és e helyzetből oszthatja meg veled megvilágosító erejű bölcsességét. Ezt a könyv minden egyes bekezdésén érezni, ezért is tartom e művet mérföldkőnek a könyvkiadás történetében.
Mindannyian közvetlen, tudatos kapcsolatban vagytok egy csapat őszinte, értelmes lénnyel, akik csak a jóléteteket tartják szem előtt. Emlékeztetnek benneteket, hogy a jólét Forrásából érkeztetek ide, hogy megidézhetitek magasabb rezgésszintű energiájukat, és hagyhatjátok azt életetek minden területén akadálytalanul áramolni – vagy ellenállhattok ennek az áramlásnak, és így továbbra sem állítjátok helyre a kapcsolatot a mindent megadó, feltétel nélkül szerető Forrással.
Az üzenet meglepő, ám roppant egyszerű: a szeretet és a jólét Forrásából jöttél. Ha összhangba kerülsz a béke és a szeretet energiájával, visszanyered Forrásod erejét – ami nem más, mint az az erő, amellyel valóra válthatod a vágyaidat, magadhoz hívhatod a jólétet, a szükség helyébe bőséget vonzhatsz magadhoz, és a megfelelő emberek és helyzetek által isteni útmutatásban lehet részed. Forrásod képes minderre, és mivel te is ebből a Forrásból származol, te is megteheted ezeket a dolgokat – és így is fogsz tenni.
Egy egész napot töltöttem el Abrahammal, élvezhettem Esther és Jerry vendéglátását, és hangfelvételek százait hallgattam végig, így hát elhiheted nekem: olyan utazás előtt állsz, amely meg fogja változtatni az életedet, és két tökéletesen hiteles, tiszta szívű ember hív fel erre az utazásra. Jerry és Esther ugyanolyan áhítattal és tisztelettel viszonyul az e folyamatban betöltött közvetítői szerepükhöz, amely engem is eltölt, miközben ezt az előszót írom.
Mindenkit arra biztatok, hogy figyelmesen olvassa el a könyvet, és ne habozzon a leírtak szerint cselekedni. E könyv sorai egy sok évvel ezelőtti megfigyelésemet foglalják össze: „Ha megváltoztatod a szemléletedet, megváltozik az, amit szemlélsz.” Egy teljesen új világ tárul majd fel előtted: e világot a Forrásenergia teremtette, amely arra vágyik, hogy újra kapcsolatba lépj vele, és az örömteli jólét életét éld.
Köszönöm Abraham, hogy hozzátehettem néhány szót e felbecsülhetetlen értékű munkához.
Szeretlek benneteket – MINDNYÁJATOKAT.
– Wayne

Jerry Hicks bevezetője

Amikor hozzáfogok e bevezető megírásához, a nap sugarai éppen kezdik elárasztani Malibu partvidékét. A Csendes-óceán indigókékje a reggelnek ebben a szakaszában mintha az örömömet tükrözné, amikor elképzelem, micsoda kincshez fogsz jutni e könyv kinyilatkoztatásai révén.
A Kérd és megadatik valóban arról szól, hogy a Minden Létező válaszolt „kérésünkre”. Mindenekelőtt azonban arról, hogy amit kérünk, az hogyan adatik meg – ugyanakkor ez az első könyv, amely ily könnyen érthető kifejezésmóddal mutatja be azt az egyszerű és a gyakorlatban is alkalmazható formulát, amely elárulja, hogyan kérjük, és hogyan kapjuk meg azt, amivé lenni szeretnénk, amit meg szeretnénk tenni, és amire szert szeretnénk tenni.
Évtizedekkel ezelőtt, amikor elfogadható válaszokat kerestem soha véget nem érő kutatásomra, hogy megtudjam, miről szól „ez az egész”, rábukkantam a kimondhatatlan szóra (amelynek jelentése ’szavakkal ki nem fejezhető’). A kimondhatatlan szó összecsengett az „ezzel az egésszel” kapcsolatos saját következtetésemmel. Arra jutottam, hogy minél közelebb kerülünk a Nem Fizikai megismeréséhez, annál kevesebb szót találunk, amellyel világosan kifejezhetnénk azt. Így hát a tökéletes megismerés minden állapota egy szavakkal kifejezhetetlen állapot. Más szóval tér-idő valóságunknak ezen a pontján nem fejezhetjük ki egyértelműen fizikai szavakkal a Nem Fizikait.
Fizikai létünk történelme során filozófiák, vallások, nézetek és hiedelmek milliárdjait hoztuk létre, és fejlődtünk általuk. Ám hiába a milliárd és milliárd gondolkodó elmélkedése, következtetése és hiedelmeinek áthagyományozása a következő nemzedékekre, mégsem találtunk fizikai szavakat a Nem Fizikai kifejezésére – legalábbis olyanokat nem, amelyekben egyezségre jutottunk volna.
Az írott történelemben mindössze néhány feljegyzés maradt fenn valamilyen formában arról a sok Lényről, akik tudatosan kommunikáltak Nem Fizikai értelemmel. Voltak, akiket nagyra becsültek, míg másokat átkoztak. A legtöbben azonban, akik tudatában voltak a Nem Fizikaival folytatott személyes kommunikációjuknak, úgy döntöttek (talán a kiátkozástól vagy az intézményesítéstől való félelmükben), hogy senkinek sem beszélnek felfedezésükről.
Mózes, Jézus, Mohamed, Szent Johanna, Joseph Smith (hogy csak néhány, a nyugati világban ismertebb nevet említsünk) mind bevallottan fogékonyak voltak a Nem Fizikai Értelemre, és legtöbbjük fizikai léte idő előtt és szörnyűséges módon ért véget. Bár valamilyen formában mindannyian közvetlenül kapunk Nem Fizikai útmutatást, csak kevesen kapnak olyan Nem Fizikai „gondolattömböket”, amelyek elég világosak ahhoz, hogy fizikai szavakká lehessen lefordítani őket – és e kevesek közül még kevesebben hajlandóak beszámolni tapasztalataikról másoknak.
Azért szerettem volna mindezt elmondani elöljáróban, mivel feleségem, Esther, egyike azon kivételes személyeknek, akik tetszés szerint képesek „kikapcsolni” tudatos elméjüket, és ily módon lehetővé tegyék, hogy eljuthassanak hozzájuk a kérdéseikre adott Nem Fizikai válaszok. Esther valamilyen módon gondolati egységeket (azaz nem szavakat) „fogad”, és akár egy spanyol-angol tolmács, aki spanyol nyelven hall egy gondolatot, majd lefordítja azt (nem magukat a szavakat) angol szavakra, Esther azonnal lefordítja a Nem Fizikai gondolatot a hozzá legközelebb álló fizikai megfelelőjére.
Kérlek, vedd figyelembe, hogy nem mindig találni olyan fizikai szavakat, amelyek tökéletesen kifejeznék az Esther által fogadott Nem Fizikai gondolatokat, ezért nejem néha új összetételeket alkot, más módon használ már meglévő szavakat(például a szokástól eltérően nagybetűvel kezdi őket), hogy egy újfajta szemléletet fejezzen ki. Ezért a könyv végén összeállítottunk egy rövid szószedetet, hogy világossá tegyük, miért használjuk a szokásostól eltérően a megszokott szavakat. Itt van például a jólét kifejezés, ami az öröm, az egészség vagy a bőség állapotát jelenti; az Abraham szokatlan filozófiájának alapját képező dolgot azonban Jólétnek nevezzük. Ez a kifejezés a Világegyetem átfogóbb, Nem Fizikai Jólétét jelöli, amely természetes módon áramlik hozzánk, hacsak nem teszünk valamit, amivel megtagadjuk azt magunktól. (Emellett a szövegben idézőjelbe tettük azokat a fordítás során alkotott kifejezéseket, amelyeket nem találnál meg szótárakban, a jelentésük azonban egyértelmű – ilyen például a „legyőzöttség” vagy a „bevégezettség”.)
1986 óta Esther és én minden évben vagy ötven városba utaztunk el előadásokat tartani. A résztvevők bármilyen témával kapcsolatban tehettek fel kérdéseket és megvitathatták az egyes válaszokat; nem volt olyan kérdés, ami ne jöhetett volna szóba. Ezrek jöttek el: különböző népcsoportokból származó, eltérő életformát folytató és más-más filozófiai háttérrel rendelkező emberek érkeztek, akik mind szerették volna valamilyen szempontból jobbá tenni az életet – vagy a sajátjukat, vagy másoknak akartak ebben segíteni. És azoknak az ezreknek, akik még többet kértek, a válasz megadatott – Esther Hicksen keresztül, a Nem Fizikai Értelemtől.
Így azok kérésére, akik hozzád hasonlóan több tudásra vágynak, megszületett a Jólét filozófiájának e könyve.
A könyv tanításainak középpontjában a Világegyetem leghatalmasabb törvénye, a Vonzás Törvénye áll. Az utóbbi tíz évben Abraham tanításainak nagy részét A Megfontolt Teremtés tudománya2 címmel negyedévenként megjelenő, Az Elfogadás Művészete3 tanfolyamokon feltett kérdésekből kibontakozó legújabb témákkal foglalkozó folyóiratunkban közöltük. Így ez a filozófia folyamatosan fejlődik, hiszen rendszeresen felhívjátok figyelmünket a legújabb kérdésekre és szempontokra.
E könyv a gyakorlatban közvetlenül alkalmazható szellemi tanításokat ad. Arról szól, hogy hogyan legyél az, ami lenni szeretnél, hogyan tedd azt, amit tenni szeretnél, és hogyan tegyél szert arra, amire szert kívánsz tenni. Ugyanakkor arra is megtanít, hogyan kerüld el azt, hogy kedved ellenére való lénnyé válj, kedved ellen való dolgokat tégy, és kedved ellenére való dolgokat vonzz be az életedbe.

Esther Hicks bemutatja Abrahamet

– Ez a nő a szellemekkel társalog! – mondták a barátaink. – A jövő héten itt lesz, bejelentkezhettek, és bármit kérdezhettek tőle.
Ez az utolsó dolog, amit valaha megtennék, gondoltam, de közben hallottam, amint a férjem, Jerry azt mondja:
– Nagyon szeretnénk találkozni vele. Hogyan kérhetünk időpontot?

Mindez 1984-ben történt, házasságunk negyedik évében; ez idő alatt soha nem veszekedtünk, még csak szóváltás sem volt közöttünk. Boldog pár voltunk, együttélésünk mindig is felhőtlen volt, és szinte minden témában egyetértettünk. Mindössze csak az okozott kellemetlenséget, amikor Jerry a húsz évvel korábbi, az ouija-táblához fűződő élményeiről szóló történeteivel szórakoztatta barátainkat. Ha egy étteremben vagy más nyilvános helyen voltunk, valahányszor közeledni éreztem történeteinek valamelyikét, udvariasan (vagy olykor kevésbé udvariasan) kimentettem magam, és visszavonultam a női mosdóba, leültem a bárpulthoz, vagy elsétáltam a kocsihoz, amíg úgy éreztem, hogy már elegendő idő telt el, és a beszámoló véget ért. Szerencsére Jerry végül felhagyott azzal, hogy ezeket a sztorikat elmesélje a társaságomban.
Nem voltam éppen vallásos lány, de ahhoz elég sokszor látogattam a vasárnapi iskolát, hogy meglehetősen erős félelem alakuljon ki bennem a gonosztól és az ördögtől. Visszagondolva nem is tudom, vajon a vasárnapi iskola tanítói valóban annak szentelték-e az órák legnagyobb részét, hogy megtanítsanak minket félni az ördögtől, vagy egyszerűen csak ez domborodott ki a számomra – mindenesetre én elsősorban erre emlékszem azokból az évekből.
Ezért hát, ahogy tanítottak, gondosan kerültem mindent, ami bármilyen módon kapcsolatban lehetett az ördöggel. Fiatalkoromban egy autósmoziban ülve egyszer véletlenül kinéztem a hátsó szélvédőn, és egy másik vásznon megpillantottam egy rémisztő jelenetet az Ördögűző című filmből (melynek megtekintését szándékosan kerültem), és a látottak még hang nélkül is olyan nagy hatással voltak rám, hogy hetekig rémálmok gyötörtek.

– Sheilának hívják – mondta a barátunk Jerrynek. – Kérek nektek időpontot, és majd értesítelek benneteket.
Jerry a következő néhány napot kérdéseinek összeírásával töltötte. Azt mondta, hogy van néhány dolog, amit már kiskora óta szeretne megkérdezni valakitől. Én nem készítettem listát; sőt valójában azon tépelődtem, hogy elmenjek-e egyáltalán.
Emlékszem, az arizonai Phoenix szívében lévő, gyönyörű ház kocsifeljárójára kanyarodva, arra gondoltam: Vajon mibe keverem magamat? Felsétáltunk a bejárathoz, ahol egy igen kedves nő üdvözölt bennünket, majd bevezetett minket egy kellemes nappaliba, hogy ott várakozzunk a megbeszélt időpontig.
Nagy, és egyszerűen, de jó ízléssel berendezett, nagyon csendes ház volt. Emlékszem, egyfajta tiszteletteljes érzés volt bennem, mintha templomban lennék.
Kisvártatva kinyílt egy nagy ajtó, és két csinos, élénk, világos színű pamutblúzt és szoknyát viselő nő lépett a szobába. Szemmel láthatóan mi voltunk az első látogatóik az ebédszünet után; mindketten boldognak és üdének tűntek. Kezdtem kissé feloldódni, és arra gondoltam, talán nem is lesz olyan hátborzongató ez az egész.
Aztán behívtak minket egy takaros hálószobába, ahol három szék állt az ágy lábánál. Sheila az ágy szélén ült, a segítője az egyik széken, a mellette lévő asztalon pedig egy kis magnó hevert. Jerry és én a másik két széket foglaltuk el, és felkészültem: jöjjön, aminek jönnie kell.
A segítő elmagyarázta, hogy Sheila ellazítja magát és elengedi a tudatát, majd egy Theo nevű, Nem Fizikai entitás fog szólni hozzánk. Miután ez megtörtént, tetszés szerint beszélgethetünk vele bármiről, amiről csak szeretnénk.
Sheila keresztben feküdt az ágy végén, mindössze úgy egy méterre az ülőhelyünktől, és mélyeket lélegzett. Nem telt el sok idő, amikor egyszer csak egy különös hang szólalt meg:
– Akkor kezdünk, igaz? Vannak kérdéseitek?
Jerryre néztem, bízva abban, hogy ő készen áll, mert tudtam, hogy bárki is szól hozzánk, én nem állok készen rá, hogy beszélgessek vele. Jerry előrehajolt; alig várta, hogy feltehesse az első kérdését.
Ahogy Theo szavai lassan elhagyták Sheila ajkát, én is megnyugodtam. És bár tudtam, hogy Sheila hangját halljuk, valamiképp azt is tudtam, hogy e csodás válaszok forrása nem maga Sheila, hanem valami egészen más „dolog”.
Jerry elmondta, hogy már ötéves kora óta gyűlnek benne a kérdések, majd elkezdte a lehető leggyorsabban feltenni őket Theonak. A harminc percünk hamar letelt, ez idő alatt azonban – bár egyetlen szót sem szóltam – valahogy elpárolgott a szokatlan élmény miatt érzett félelmem, és semmihez sem fogható jó érzés töltött el.
Amint beültünk az autóba, így szóltam Jerryhez:
– Nagyon szeretnék holnap visszajönni. Most már van néhány dolog, amit én szeretnék megkérdezni.
Jerry pedig örömmel megbeszélt még egy találkozót, mivel az ő listáján is voltak még kérdések.
Másnap, a kiszabott időnknek úgy a felénél Jerry vonakodva lemondott javamra a hátralévő percekről, én pedig megkérdeztem Theót:
– Hogyan érhetjük el hatékonyabban a céljainkat?
– Meditáció és megerősítés – hangzott a válasz.
A meditáció gondolata egy cseppet sem volt vonzó számomra, ráadásul nem is ismertem senkit, aki rendszeresen meditált volna. Ez a szó valójában szögekkel kivert ágyon fekvő, parázson sétáló, évekig egy lábon álló vagy a repülőtereken adományért kolduló embereket juttatott az eszembe. Így hát megkérdeztem:
– Mit értesz meditáció alatt?
A válasz tömör volt, és a szavak jó érzéssel töltöttek el:
– Ülj le egy csendes szobában. Legyen rajtad kényelmes ruha, és figyelj a légzésedre. Ahogy az elméd elkalandozik – mert el fog kalandozni –, engedd el a gondolatokat, és összpontosíts a légzésedre. Érdemes volna együtt gyakorolnotok; úgy hatékonyabb.
– Mondanál egy megerősítést, ami hasznos lehet számunkra?
– Én, [itt mondd a neved], látom és az isteni szeretet által magamhoz vonzom azokat a Lényeket, akik a fejlődésem révén keresik a megvilágosodást. Az együttes részvétel mindkettőnket felmagasztal.
Ahogy e szavak kiáradtak Sheila-Theo száján, éreztem, hogy lényem velejéig hatolnak. A szeretet olyan érzése árasztott el, amit korábban még soha nem éreztem. Minden félelmem eltűnt – Jerry és én egyaránt nagyszerűen éreztük magunkat.
– Elhozhatjuk a lányomat, Tracyt is, hogy találkozzon veled? – kérdeztem.
– Ha ő kéri, igen. De nem szükséges, mert ti, Jerry és Esther is csatornák vagytok.
Ez a kijelentés semmit sem jelentett számomra. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen idősen (harmincas éveim közepén jártam akkor) még mindig ne tudnék valami ilyesmiről, ha igaz lenne.
A magnószalag lejárt, és mindketten kissé csalódottak voltunk, hogy véget ért ez a nem mindennapi élmény. Sheila segítője azt mondta, egy utolsó kérdést még feltehetünk.
– Akarjátok tudni a szellemi vezetőtök nevét? – kérdezte.
Ezt soha nem jutott volna eszembe megkérdezni, mivel még soha nem is hallottam a szellemi vezető kifejezést, de jó kérdésnek tűnt. Tetszett az őrangyalok gondolata.
– Igen. Meg tudod mondani a szellemi vezetőm nevét?
– Azt mondták nekünk, hogy ezt az információt majd közvetlen módon kapjátok meg. Lesz egy tisztánhalló élményetek, és megtudjátok a választ – felelte Theo.
Vajon mi lehet az a „tisztánhalló élmény”? – töprengtem, de mielőtt megkérdezhettem volna, Theo a beszélgetést lezárva így szólt:
– Isten szeretete kísérjen titeket!
Aztán Sheila kinyitotta a szemét, és felült: Theóval folytatott rendkívüli találkozásunk véget ért.
Miután Jerryvel elhagytuk a házat, egy kilátóhelyhez hajtottunk a phoenixi hegyek közé, és a kocsinak dőlve néztük a naplementét a messziségben. Fogalmunk sem volt arról, milyen átalakulás ment végbe bennünk azon a napon; csak azt tudtuk, hogy csodálatosan érezzük magunkat.
Hazatérésünk után két igen erős szándék munkált bennem: meditálni fogok, bármit is jelentsen ez, és meg fogom tudni szellemi vezetőm nevét.
Így hát ruháinkat fürdőköpenyre váltottuk, elhúztuk a függönyt a nappaliban, és leültünk egy-egy méretes fotelbe, amelyeket egy polc választott el egymástól. Arra biztattak minket, hogy meditáljunk együtt, de furcsának éreztük ezt az egészet, és a polc valamilyen oknál fogva segített elterelni a figyelmet a helyzet szokatlanságáról.
Emlékeztem Theo utasításaira: Ülj le egy csendes szobában. Legyen rajtad kényelmes ruha, és figyelj a légzésedre. Beállítottuk az ébresztőórát tizenöt percre, behunytam a szemem, és elkezdtem tudatosan lélegezni. Feltettem magamban a kérdést: Ki a szellemi vezetőm? – majd számoltam a lélegzetvételemet, ki és be, ki és be. Azonnal eltompult az egész testem: képtelen voltam különbséget tenni az orrom és a lábujjaim között. Különös, de megnyugtató érzés volt, és élveztem a dolgot. Úgy éreztem, mintha testem lassan forgott volna, bár tisztában voltam vele, hogy egy fotelben ülök. Aztán felriasztott minket a vekker, én pedig így szóltam:
– Ismételjük meg!
Újra behunytam a szemem, számolni kezdtem a lélegzetvételemet, és tetőtől talpig eltompultam. Az ébresztő újból megcsörrent, és felriadtunk.
– Ismételjük meg! – mondtam újra.
Beállítottuk az órát újabb tizenöt percre, és ismét éreztem, hogy a testemen eluralkodik a tompultság. Ez alkalommal azonban valami, vagy valaki elkezdte „lélegeztetni a testem”. Kedvező helyzetemből tekintve olyan érzés volt, mintha elragadtatott szeretet törne elő belőlem. Micsoda fenséges érzés! Jerry hallotta örömteli, lágy sóhajaimat, és később elmondta, hogy úgy tűnt neki, mintha önkívületben vonaglanék.
Amikor megszólalt az óra, és kijöttem a meditációból, a fogam úgy vacogott, mint még soha. Az élményt talán a zsongás szóval érzékeltethetném leginkább. A fogam közel egy órán keresztül zsongott, miközben próbáltam ellazulni, és visszatérni megszokott tudatállapotomba.
Nem értettem, mi történt, de ma már tudom, hogy akkor vettem fel először a kapcsolatot Abrahammal. Bár nem voltam tisztában vele, mi zajlott le, az egyértelmű volt, hogy bármi is történt, az jó volt! És azt akartam, hogy újból megtörténjen.
Jerryvel elhatároztuk, hogy mindennap tizenöt percet meditálni fogunk, és nem hiszem, hogy a következő kilenc hónapban egyetlen napot is kihagytunk volna. Ezalatt éreztem ugyan a tompultságot, vagy az elszakadás érzését, de meditációink során ezen kívül semmi különös nem történt. Majd egyszer, 1985-ben, éppen hálaadás napja előtt, meditáció közben a fejem elkezdett lágyan ide-oda forogni, és ez a lágy, áramló mozgás a következő napokon is jelentkezett. Kellemes érzés volt, mintha repülnék. Majd, talán az újfajta mozgás harmadik napján meditálás közben rájöttem, hogy a fejem nem össze-vissza mozog: az orrom mintegy betűket ír a levegőbe – egyértelműen felismertem az „M, N, O, P” betűket.
– Jerry – kiáltottam fel –, betűket írok az orrommal!
És e szavak közben újra megéreztem azt az elragadtatott érzést. Tetőtől talpig libabőrős lettem, ahogy ez a Nem Fizikai Energia áthullámzott a testemen.
Jerry gyorsan előkapta a jegyzetfüzetét, és elkezdte lejegyezni az orrom által „írt” betűket: „A NEVEM ABRAHAM. ÉN VAGYOK A SZELLEMI VEZETŐD.”
Abraham azóta elmagyarázta, hogy „ők” valójában sokan vannak: Többes számban utalnak magukra, mivel egy Kollektív Tudatot alkotnak. Elmagyarázták, hogy kezdetben csak azért mondták a rajtam keresztül elhangzott „Abraham vagyok” szavakat, mert egyetlen szellemi vezetőt kerestem, mégis sokan vannak, akik bizonyos értelemben egy hang, egy gondolati egység által nyilvánulnak meg.
Abrahamot idézve: Abraham nem egy egyéni tudat, abban az értelemben, ahogy ti egy testben lakozó egyéni tudatnak tartjátok magatokat. Abraham egy Kollektív Tudat. Létezik egy Nem Fizikai Tudatfolyam, és amikor valamelyikőtök feltesz egy kérdést, akkor sok-sok tudatpont összpontosul, ami egyetlen nézőpontnak érződik (mert jelen esetben egyetlen ember, Esther tolmácsolja vagy fogalmazza meg a mondanivalóját), így egyéni tudatnak tűnik számotokra. Ugyanakkor mégis sokdimenziósak és sokrétűek, és mindenképpen „soktudatúak” vagyunk.
Abraham később azt is elmondta, hogy nem szavakat suttognak a fülembe, amelyeket aztán elismétlek másoknak, hanem a rádiójelekhez hasonló gondolati egységeket adnak át, amelyeket tudattalan szinten fogadok, majd a megfelelő fizikai szavakká fordítok le. „Hallom” a rajtam keresztül elhangzó szavakat, de a fordítás folyamata során nincs tudomásom arról, hogy mi lesz a következő mondat, és nincs időm felidézni, hogy mi jött át korábban.
Abraham elmondta, hogy ezeket a gondolati egységeket már jó ideje felkínálták számomra, de olyan szigorúan igyekeztem követni Theo utasításait („ahogy az elméd elkalandozik, mert el fog kalandozni, engedd el a gondolatokat, és összpontosíts a légzésedre”), hogy amikor felmerültek bennem, a lehető leghamarabb elengedtem őket, és újból a légzésemre összpontosítottam. Azt hiszem, csak úgy léphettek kapcsolatba velem, hogy betűket írtak az orrommal a levegőbe. Abraham elmondása szerint azok a csodálatos érzések, amelyek áthullámoztak a testemen, amikor ráébredtem, hogy betűket írok, a tudatos kapcsolatunk felismerése során érzett örömükből fakadt.
Az elkövetkezendő hetek során gyorsan fejlődött kommunikációs módszerünk. Betűket írni a levegőbe az orrommal meglehetősen lassú folyamat volt, Jerryt azonban annyira izgatta ez az egyértelmű és működő információforrás, hogy gyakran az éjszaka közepén is felébresztett, hogy kérdéseket tegyen fel Abrahamnak.
Egyik éjjel aztán, amikor az ágyban fekve tévét néztünk, egy erőteljes érzés áramlott keresztül a karomon, a kezemen és az ujjaimon: a kezem elkezdte ütögetni Jerry mellkasát. Ahogy tovább kalapált, erős késztetést éreztem, hogy leüljek az elektromos írógépem elé, és amint a billentyűzetre helyeztem ujjaimat, a kezem gyors mozdulatokkal végigpásztázta a gombokat, mintha valaki sietve felmérné, mire is való ez a gép, és hol helyezkednek el a különböző betűk. Aztán a kezem gépelni kezdett: sorra újra és újra leütötte az egyes betűket és számokat, majd szavak kezdtek megjelenni a papíron: Abraham vagyok. Én vagyok a szellemi vezetőd. Azért vagyok itt, hogy együtt dolgozzunk. Szeretlek. És írni fogunk egy könyvet közösen.
Rájöttünk, hogy ha a kezemet a billentyűkre teszem, majd ellazítom magam, valahogy úgy, mint meditáció közben, akkor Abraham válaszol Jerry minden kérdésére. (Abrahamra a továbbiakban gyakran utalok majd többes számban is.) Oly értelmesek, oly szeretetteljesek és készségesek voltak! Mindig, éjjel-nappal a rendelkezésünkre álltak, és bármiről beszélhettünk velük, amiről csak akartunk.
Aztán egy délután, miközben valamelyik phoenixi autópályán haladtunk, olyan érzés jelentkezett a számban, az államban és a nyakamban, amilyet ásítás előtt érzünk. Meglehetősen erős impulzus volt, annyira erőteljes, hogy képtelen voltam elfojtani. Épp két nagy teherautó közt, a középső sávban kanyarodtunk, és úgy tűnt, mindkettő egyszerre tér át a mi sávunkba: egy pillanatig úgy éreztem, hogy egyenesen át fognak hajtani rajtunk. És ekkor felhangzottak a számból Abraham első szavai: „Térj le a következő lehajtónál!”
Letértünk az autópályáról, és megálltunk egy felüljáró alatt lévő parkolóban, ahol Jerry és Abraham órákon át társalogtak egymással. A szememet erősen behunytam, a fejem pedig ritmikusan mozgott fel-alá, ahogy Abraham válaszolt Jerry kérdésáradatára.

Hogy hogyan történhetett meg velem ez a csodálatos dolog? Időnként, amikor elgondolkozom ezen a kérdésen, alig tudom elhinni, hogy mindez megtörtént. Olyannak tűnik az egész, mint egy tündérmese – majdnem olyan, mintha a csodalámpát dörzsölgetve kívánnék valamit. Máskor pedig a világ legtermészetesebb, legésszerűbb élményének látom a dolgot.
Olykor alig tudok visszaemlékezni rá, milyen is volt az életünk, „Abraham előtt”. Néhány kivételtől eltekintve mindig is olyan ember voltam, akit a legtöbben boldognak neveznének. Csodálatos gyermekkorom volt, nem értek különösebb sérülések, és két lánytestvéremmel kedves és szerető szülőkhöz születtem. Mint említettem, Jerryvel már vagy négy éve boldog házasságban éltünk, és minden szempontból elégedett voltam. Nem mondhatnám, hogy tele lettem volna megválaszolatlan kérdésekkel; sőt, tulajdonképpen nem is igen tettem fel kérdéseket, és nem is alakítottam ki határozott véleményt sok mindenről.
Ezzel szemben Jerry tele volt szenvedélyes kérdésekkel. Falta a könyveket, folyamatosan olyan eszközök és módszerek után kutatva, amelyeket megoszthatott másokkal, hogy segítségükkel örömtelibb életet élhessenek. A mai napig sem találkoztam olyan emberrel, akiben nagyobb vágy munkálna arra, hogy segítsen másoknak sikeres életet élni.
Abraham elmagyarázta, hogy Jerry és én azért alkotunk tökéletes párost e munkához, mert Jerry erős vágya meghívta Abrahamot, engem pedig az ítéletek és a szorongás hiánya jó befogadóvá tett az ily módon érkező információra.
Jerry már az Abrahammal való első érintkezések alkalmával is roppant lelkes volt, mivel megértette bölcsességük mélységét, és az általuk felkínált dolgok tisztaságát, és lelkesedése az azóta eltelt évek során sem hagyott alább. A jelenlévők közül senki nem leli nagyobb kedvét Abraham szavaiban, mint ő.
Mikor kapcsolatba kerültünk Abrahammal, kezdetben nem igazán értettük, mi történik, és nem tudhattuk biztosan, kivel beszél Jerry, de az egész így is izgalmas, elképesztő, és csodálatos volt – és egyben hátborzongató is. Oly különös volt, hogy biztos voltam benne, ismerőseim közül a legtöbben nem értenék meg; talán nem is akarnák megérteni. Ezért megígértettem Jerryvel, hogy senkinek sem beszél hihetetlen titkunkról.
Azt hiszem, most már nyilvánvaló, hogy Jerry nem tartotta be az ígéretét, de nem bánom. Mindketten azt kedveljük a legjobban, ha egy olyan emberekkel teli szobában vagyunk, akik Abrahammal szeretnének beszélgetni. Akik könyveink, videóink, hangfelvételeink, csoportjaink vagy weboldalunk által találkoztak Abrahammal, szinte mind ehhez hasonló visszajelzéseket küldenek nekünk: „Köszönöm, hogy segítettetek emlékezni arra, amit valahogyan mindig is tudtam” és „Mindez segített, hogy összeillesszem az igazság utam során megtalált darabkáit. Segített, hogy mindennek meglássam az értelmét!”
Abraham nem beszél túl sokat a jövőnkről, nem úgy, ahogy egy jövendőmondó tenné, ám ennek ellenére hiszem, hogy mindig tudják, mit tartogat a jövő számunkra. Ők olyan tanárok, akik elvezetnek onnan, ahol vagyunk, oda, ahol lenni szeretnénk. Kifejtették, hogy nem az ő dolguk eldönteni, mit „kellene” akarnunk, az azonban igenis az ő dolguk, hogy segítsenek elérni, amire vágyunk. Abraham szavaival élve: Abraham nem fog senkit semerre irányítani, vagy valamitől eltéríteni. Azt szeretnénk, ha minden vágyatokról magatok döntenének. Csak azt kívánjuk nektek, hogy fedezzétek fel, hogyan válthatjátok valóra a vágyaitokat.
A kedvenc Abrahammal kapcsolatos megállapításom egy tizenéves fiútól származik, aki miután meghallgatott egy felvételt, amelyen Abraham tinédzserek kérdéseire válaszolt, a következőket mondta: „Először nem hittem, hogy Esther tényleg Abraham nevében beszél. De miután meghallgattam a kazettát, és hallottam Abraham válaszait ezekre a kérdésekre, tudtam, hogy Abraham valódi, mert nem ítélkezett. Nem hiszem, hogy bárki emberfia ilyen bölcs, tisztességes és ítéletektől mentes lehetne.”
Számomra ez az Abrahammal tett utazás sokkal csodálatosabb annál, mint hogy szavakat találhatnék a kifejezésére. Nagyra becsülöm a Jólét érzését, amelyre a tőlük tanultak által tettem szert, rajongok azért, hogy szelíd útmutatásuk mindig önmagam és a sorsom felett érzett uralom érzésével tölt el. Igazi öröm látni, ahogy sok régi (és új) barátunk élete jobbá válik az Abrahamtól tanult dolgok alkalmazásával. Szeretem, hogy amikor csak kérem, ezek a ragyogó és szeretettel teli Lények „megjelennek a fejemben”, és mindig készek segíteni, ha szeretnénk valamit megérteni.
(Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy néhány évvel a Sheilával és Theóval történt találkozásunk után Jerry megnézte a Theo név jelentését a szótárban.
– Theo azt jelenti, Isten! – jelentette be boldogan. – Milyen tökéletes ez az egész!
Mosolyogva gondolok vissza arra a csodálatos napra, amely oly különleges fordulópontot jelentett számunkra. Azon aggódtam, hogy a gonosszal lépek kapcsolatba, pedig valójában Istennel készültem beszélgetni!)
Abrahammal folytatott munkánk korai szakaszában hallgatóságunk azt kérte, magyarázzuk el kapcsolatunkat Abrahammal. „Hogyan találkoztatok? Hogyan tartjátok a kapcsolatot? Miért titeket választottak? Milyen érzés ilyen mély bölcsességet közvetíteni?” Jerry meg én így minden beszélgetés, rádió- vagy televíziós interjú elején néhány percet arra szántunk, hogy a lehető legkielégítőbb módon válaszoljunk ezekre a kérdésekre. Bemutatóinknak ez a része engem azonban mindig türelmetlenséggel töltött el: alig vártam, hogy ellazulhassak, hogy engedjem Abraham Tudatát előáramolni, és nekiláthassunk annak, amit Jerry és én ottlétünk valódi okának éreztünk.
Később elkészítettünk egy ingyenes felvételt Abraham bemutatkozik címmel, amelyet mindenki meghallgathat, és amely részletesen bemutatja, hogyan kezdődött és hogyan alakult az idők során az „Abraham-élményünk”. (A hetvennégy perces Bemutatkozó ingyenesen letölthető a www.abraham-hicks.com címen található, interaktív weboldalunkról, ahol azt is megtudhatjátok, kik vagyunk, és mivel foglalkoztunk, mielőtt találkoztunk Abrahammal.) Mindketten nagy örömünket leljük a folyamatban betöltött szerepünkben, amely során Abraham üzenete mások számára is hallható és alkalmazható formában nyilvánul meg, azonban mindig is Abraham üzenetét éreztük a legfontosabb dolognak.
Ma reggel Abraham így szólt hozzám: Esther, tudatában vagyunk a bolygótok tömeges tudatosságából áradó kérdéseknek, és általad örömmel felkínáljuk most a válaszokat. Engedd el magad, és élvezd, ahogy magával ragadó módon kibontakozik majd e könyv.
Most tehát elengedem magam, és hagyom, hogy Abraham azonnal el is kezdhesse írni nektek ezt a könyvet. Úgy gondolom, hogy el fogják magyarázni nektek, kik is ők, hogyan látják ők saját magukat, de ami még fontosabb, hiszem, hogy segíteni fognak megérteni, hogy te ki vagy. Kívánom, hogy Abrahammal való találkozásod ugyanolyan jelentőségteljes legyen számodra, amilyen jelentőségteljesek e találkozások számunkra mind a mai napig.
Szeretettel:
Esther

I. RÉSZ
Arról, amit talán elfelejtettél, de amire fontos emlékezned

1. fejezet
Most érezd jól magad!

A nevünk Abraham, és a Nem Fizikai dimenzióból szólunk hozzátok. Persze tudnotok kell, hogy ti is a Nem Fizikai dimenzióból származtok, ezért nem is különbözünk annyira egymástól. Fizikai világotok a Nem Fizikai kivetüléséből jött létre: ti és fizikai világotok valójában a Nem Fizikai Forrásenergia kiterjesztését képezitek.
Ebben a Nem Fizikai világban nem használunk szavakat, mivel nincs szükségünk a beszélt nyelvre. Nincsenek hangképző szerveink a beszédhez, nincs fülünk a halláshoz, mégis tökéletesen megértjük egymást. Nem Fizikai nyelvünk a rezgés egy formája, és Nem Fizikai közösségeinket vagy családjainkat a szándék tartja össze. Más szóval rezgéseinkkel azt sugározzuk, amik vagyunk, és a hasonló szándékú lények csoportokba gyűlnek. Ugyanígy van ez a ti fizikai világotokban is, bár ezt a legtöbben már elfelejtettétek.
Abraham a Nem Fizikai Lények egy családja, amely azon erőteljes szándékunk révén alakult ki, hogy emlékeztessünk benneteket, fizikai kiterjesztéseinket a Világegyetem Törvényeire, amelyek mindent kormányoznak. Segíteni szeretnénk nektek, hogy emlékezzetek rá, a Forrásenergia kiterjesztései vagytok; hogy áldott, szeretett Lények vagytok, és hogy az örömteli teremtés céljából érkeztetek ebbe a fizikai tér-idő valóságba.
Minden fizikai formában összpontosuló lénynek vannak Nem Fizikai részei. Mindenki, aki fizikai formában összpontosul, hozzáférhet a Nem Fizikai átfogóbb nézőpontjához. Ez alól nincs kivétel. A legtöbb fizikai Lényt azonban annyira megzavarta bolygótok fizikai természete, hogy az ellenállás makacs viselkedésformáit alakították ki, meggátolva a saját Forrásukkal való tiszta kapcsolat kialakítását. A mi szándékunk az, hogy segítsünk mindazoknak, akik szeretnének visszaemlékezni erre a kapcsolatra.
Bár minden fizikai formában élő ember képes kommunikálni a Nem Fizikaival, a legtöbben nincsenek ennek tudatában. De még ha tudomásotok is van erről a lehetőségről, gyakran ragaszkodtok bizonyos gondolkodásmódbeli szokásokhoz, amelyek ellenállást szülnek, és gátolják a tudatos kapcsolatot.
Alkalmanként azonban megnyílik egy tiszta kommunikációs csatorna, és rezgések formájában átadhatjuk tudásunkat valakinek, aki képes világosan felfogni és tolmácsolni azt. Pontosan ez történik most is, Esther által. A ti rádiójeleitekhez némileg hasonló rezgések formájában kínáljuk fel tudásunkat, Esther pedig „fogja” ezeket a rezgéseket, majd a megfelelő fizikai szavakra fordítja le őket. Azt azonban semmiféle fizikai természetű szó nem fejezheti ki, milyen elégedettek vagyunk, mennyire örülünk, hogy ily módon felkínálhatjuk nektek tudásunkat.
Legnagyobb vágyunk az, hogy örömödet leld abban, az „itt és mostban”, bárhol is légy. Tudjuk, hogy talán különösnek hangzanak ezek a szavak, ha úgy tűnik, jelenlegi helyzeted távol van attól a helyzettől, amelyben lenni szeretnél, de ígérjük, ha megérted, milyen erő rejlik abban, ha bármilyen körülmények között képes vagy jól érezni magad a jelenben, akkor kezedben lesz a kulcs, amellyel elérheted az általad vágyott létállapotot, az egészség vagy a gazdagság állapotát – a kulcs, amellyel bármilyen állapotot elérhetsz.
Ezen oldalak kifejezetten azért íródtak, hogy jobban megértsd önmagadat és a környezetedben lévő embereket, és bár valószínűleg segítséget is jelentenek majd számodra, a szavak valójában nem tanítanak. Valódi tudásod saját életed tapasztalatából származik. Bár e tudást és tapasztalatot folyamatosan gyarapítod, életed nem csak erről szól – az élet lényege a beteljesülés, a kielégülés és az öröm. Életed által mindig valódi lényed fejeződik ki.

Csak azt hallod meg, amit kész vagy meghallani
Egyszerre tudatotok több szintjén is szólunk hozzátok, ti azonban csak azt fogjátok fel, amit éppen képesek vagytok befogadni. E könyv mindenkinek mást ad majd, ám minél többször olvasod el, annál többet kapsz. Olyan könyv ez, amit egyre többször olvasol majd el, ahogy felismered az erejét. Ez a könyv segít a fizikai Lényeknek megérteni, milyen kapcsolat van köztük és ISTEN, valamint VALÓDI LÉNYÜK TELJESSÉGE között.
Olyan könyv ez, amelynek segítségével megértheted, ki vagy valójában, ki voltál, merre tartasz, és megértheted mindazt, ami továbbra is leszel.
E könyv által megértheted, hogy soha, de soha nem „leszel készen”. Segít, hogy megértsd a múltadhoz és a jövődhöz fűződő viszonyodat – de ami a legfontosabb, felébreszti benned annak tudatát, hogy mekkora erő rejlik a jelen pillanatban.
Megtudod majd, hogyan teremted a saját tapasztalatodat, és miért lakozik minden erőd a jelen pillanatodban. Végezetül pedig e könyv segít megértened Érzelmi Vezérlőrendszeredet és rezgésed irányultságát.
Ezután bemutatunk egy sor olyan gyakorlatot, amelyek segítenek újra kapcsolatba lépni Nem Fizikai részeddel, és amelyek segítségével mindent elérhetsz, amire vágysz. És ahogy e módszerek alkalmazásával emlékezeted újra ráébred a Világegyetem hatalmas Törvényeire, visszatér majd természetes életörömöd.

2. fejezet
Ígéretünk szerint emlékeztetünk téged valódi Lényedre

Tudod, mit szeretnél? Tudod, hogy te teremted meg saját tapasztalataidat? Örömödet leled vágyaid alakulásában és fejlődésében? Érzed a benned lüktető új vágy frissességét?
Ha egyike vagy azon keveseknek, akik e kérdésekre azt felelik, „Igen, élvezem vágyaim alakulását. Csodálatosan érzem magam itt és most, ahol még számos vágyam nem teljesedett be”, akkor te tudod, ki vagy valójában, és tudod, mi a fizikai élet tapasztalatának lényege.
Ha azonban a legtöbb emberhez hasonlóan téged is boldogtalansággal töltenek el beteljesületlen vágyaid; ha több pénzre vágysz, de mindig pénzszűkében vagy; ha nem elégít ki a munkád, de nem tudsz továbblépni, és nem látsz módot helyzeted javítására; ha elégedetlen vagy a párkapcsolatoddal, vagy ha az általad mindig is vágyott eszményi kapcsolat továbbra is elérhetetlen számodra; ha nem érzed olyan jól magad a testedben, mint szeretnéd, ha nem úgy nézel ki, ahogyan szeretnél… akkor szeretnénk megosztani veled néhány fontos és könnyen megérthető dolgot.
Azért szeretnénk elmondani mindezt, mert azt akarjuk, hogy megtaláld a vágyaid beteljesedéséhez vezető utat. Legfontosabb okunk mégsem ez, mert tudjuk, még ha elérsz is mindent, ami jelenlegi vágyaid listáján szerepel, azonnal „összeírsz” egy másik, még hosszabb és terjedelmesebb listát. Ez a könyv tehát nem azért íródik, hogy segítsünk mindent kihúzni vágyaid listájáról, hiszen tisztában vagyunk e vállalkozás lehetetlenségével.
Azért írjuk ezt a könyvet, hogy felébresszük benned az erő és a biztos siker emlékét, amely ott lüktet valódi Lényed magvában. Azért írjuk ezt a könyvet, hogy segítsünk visszatérned abba az állapotba, ahol derűlátó és bizakodó vagy és örömöd egyre fokozódik; valamint azért, hogy emlékeztessünk rá, bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz. Azért írjuk ezt a könyvet, mert ígéretet tettünk erre. És most, e könyvet a kezedben tartva, te is valóra váltod egy ígéreted.

Azt mondtad: „Boldogan fogok élni!”
Azt mondtad, „Más Lényekkel együtt alászállok a fizikai tér-idő világába, és egy meghatározott és sajátos nézőponttal rendelkező öntudatot veszek magamra. Megtanulom ebből a nézőpontból látni magamat, és örömömet lelem majd abban, hogy társaim e nézőpontnak megfelelően látnak engem.”
Azt mondtad, „Megfigyelem az engem körülvevő dolgokat, és a tapasztaltakra adott reakciókként kialakulnak majd értékes személyes vonzalmaim.”
Azt mondtad, „Tisztában leszek vonzalmaim értékével. Tisztában leszek nézőpontom értékével.”
Majd azt mondtad (és mind közül ez a legfontosabb), „Mindig érezni fogom saját, személyes nézőpontom erejét és értékét, mert döntéseim, szándékaim és gondolataim által a világokat teremtő ’Nem Fizikai Energia’ áramlik, hogy megteremtse azt, amit a saját nézőpontomból indítottam el.”
Akkor, fizikai születésed előtt, tudtad hogy azonos vagy a „Forrásenergiával”, amely ebben a fizikai testben összpontosul, és tudtad, hogy a fizikai személy, akivé leszel, sohasem szakadhat el a helytől, ahonnan származik. Akkor még értetted örökkévaló kapcsolatodat a Forrásenergiával.
Azt mondtad, „Boldogan lépek be ebbe a fizikai testbe, a fizikai tér-idő valóságba, mert ez a környezet arra késztet, hogy valamilyen sajátosabb formában összpontosítsam ezt a hatalmas Energiát, ami vagyok. És az összpontosulás e sajátos formái hatalmas iramban, óriási örömet okozva lendítenek előre.”