DIMENZIÓTAROT

A dimenzió-tarot
A tarot jelképei éppoly időtlenek, mint az ember szelleme. Az eszméknek, amelyeket megjelenítenek, nem volt kezdetük, és nem múlnak el soha. Megjelenési formájuk korszakok szerint változik. A formát mindig az adott világkorszak szellemi igénye alakítja.
A tarot-szimbólumokban azokkal az ősképekkel találkozunk, amelyek mágikus okként minden konkrét folyamatot megelőznek. Lényegükben tehát a lét igéjével, azaz logoszával azonosíthatók.
Az ősképek jelentősége abban áll, hogy a már létejött dolgok kötő és oldó formuláit hordozzák. Köd, tejút, naprendszerek éppúgy bennük fogannak meg, mint a bolygók felületét benépesítő közösségek és egyének bonyolult élete és történelme. E magas¬rendűen éterikus vagy szellemileg elsötétült, sűrűbb szövevényt mindig a mag töltése határozza meg, amelyből kibontakozott.
Ma már nemcsak az okkultisták, hanem az új korszak tudománya is kitört a háromdimenziós lét korlátai közül, több dimenzióval teremtett kapcsolatot, amikor felvetette a relatív és a kozmikus idő, az antianyag és a “tükörvilág” fogalmát.A modern hermetikus filozófia, a biomágia, a dimenziófizika, az asztro- és a pszichokémia a megváltozott igényeknek megfelelő, új formákba öltözteti az időtlen lényeget. E lényeget azonban soha sem cseréli össze a formával. A formát csak annyiban tekinti hitelesnek, amennyiben az nem rejti el a mágikus valóságot.
A tarot-jelképek mindegyike hosszú lépcső tetején nyíló dimenziókapu. E létrán az ember fokról fokra felemelkedve átjut a halált a halhatatlanságtól elválasztó képzetfalon. Az emelkedéshez azonban gondolkodva átélt tapasztalatok állandó, absztraháló tüze szükséges.
A tarot klasszikus jóslási módszerei éppúgy elavulnak, mint az emberi létforma valamennyi eszköze. Mivel azonban ideacsírái örökkévalók, nem válhatnak erőtlen kísértetekké, szánalmas anakronizmussá. Márpedig azzá lesznek, ha egy elmúlt létforma jelmezében mutatkoznak meg. Mert az állatöv tizenkét házán átvonuló ember-Nap a korszakváltások metamorfózisában mindig másfajta ideák, kifejezési formák számára válik hozzáférhetővé. S a maga mögött hagyott fázis vezérmotívuma nemcsak hatástalanná, elavulttá, hanem taszítóvá alakul át előtte.
Ez a könyv tehát megkísérli létrehozni a tarot dimenzió-újraszületését, hogy nélkülözhetetlen értékeit átmentse a modern szemléletnek. Mivel azonban a dimenzió-tarot éppúgy összefügg az élő hagyománnyal, mint a kémia az alkímiával, rövid áttekintést adunk a múltban követhető fonaláról s azokról a vonatkozásokról, amelyeket az eredetéről és a céljáról az egykori ember felderített. Ha ezt elhagynánk, valahol a tizedik emelet táján próbálnánk be¬jutni egy épületbe, az alsóbb emeletek lépcsősorának kihagyásával. Nem állítjuk, hogy nincsenek olyan szárnyas emberek, akik ezt is meg tudják tenni, mivel magasabb szellemi tartományokban már nincs lehetetlenség. De az érdeklődők többsége számára mégis járhatóbb utat kell teremteni a múltból és a jövőből az örök jelenbe, hogy mindazok elérhessék, akik nagy erőfeszítések árán meg akarnak érkezni oda.


Tarot és hagyomány

A tarot köznapi használatban kártyajáték, ezoterikus szemszögből azonban divinációs, azaz jóslásra használatos és meditációs eszköz.
Eredetét kutatva kettős módszert követhetünk. Az egyik a történeti búvárkodás módszere, amely sok különös, egymásnak ellentmondó, egymást zavarbaejtően kioltó adat mellett sem vezet nagyon messzire, s főleg nem kínál megoldást. Fonala a XIV. század második felénél elmosódik, ahogy a tengerbe merülnek és eltűnnek a déltengeri szigetek hatalmas, széles kőútjai, amelyek valamikor egy elsüllyedt világrész milliós metropoliszait kötötték össze egymással. A másik az okkult módszer, amely a ráción túli akása krónika örök szimbólumaival dolgozik, és elvezet a tarot-hieroglifák lényegéhez, tekintet nélkül arra, hogy ennek az időben hányféle megjelenési formája volt már, hányszor bukkant elő és semmisült meg ismét látszólag teljesen, mint a történelem előtti világrészek, virágzó kultúrák, csodálatos találmányok és művészi alkotások.
Az adatoknak – amelyek a mi történelmünk folyamán a tarotról felmerülnek – inkább a kataklizmák utáni “újra fiatallá lett”, racionálissá vakult emberiség szempontjából van érdekessége, s úgy tetszik – különösen a korai időkben –, hogy “a dzsungel majmai egy elhagyott templom alabástromkorsójával játszadoznak, amelynek pecsétje egy, a tudása zenitjére emelkedett, de már múlttá tett korszak ismeretlen hagyománykincsét őrzi”.
A tarot alapábrái kétségtelenül úgy alakultak ki az “új emberiség” egyes egyedeinek koponyájában is, ahogyan az üveglapra szórt finom homok a különféle magasságúra hangolt hangvilla megzengetésére geometriai ábrák legcsodálatosabb változataiba rendeződik egy titokzatos és egyetemes természeti törvény alapján, amely az élet legkülönfélébb síkjain létrehozza ugyanazokat az analógiákat (Chladni-féle hangfigurák).
A tarot-alapeszmék, amelyeket az időhullámok nyilván transzcendens pontossággal és különleges céllal újra partra vetettek, az éretlen magyarázók birtokában jobbára animális és asztrális személyiségpocsolyák fegyverévé: játékká, jóseszközzé, a nyerészkedés és a babona kétes ügyévé lettek. Bizonyos, hogy ez sem történt ok nélkül. Papus* szerint igen mély értelme van annak, hogy éppen a cigányok – az évszázadok szívós és nyugtalan vándorai – váltak a tarot őrzőivé azáltal, hogy kártyajóslásból éltek.
Ezek a hányódó ősi princípiumok mindig elérkeztek a valódi címzettjükhöz, egy-egy többsíkú szemlélettel bíró okkultistához, aki a töredékben felismerte a rejtett összefüggéseket, és újjáteremtette, megfejtette az ezoterikus praxis e mágikus hívóeszközét. A racionális kutatás ezekben a kísérletekben áltudományos, megalapozatlan sarlatanizmust, szubjektív képzelgést lát, mivel adatai nem áshatók elő a földből, s nem ragadhatók meg az öt érzék tökéletlen csápjaival. S ez valóban így is van. Mert az adatok – jóval hitelesebbek a történelmi relikviáknál – magában a természetben, a világmindenség alapvető törvényeiben és összefüggéseiben világítanak élesen és plasztikusan azok számára, akik a szemüket rájuk nyitják.
Azt állítani, hogy az embert körülvevő jelenségek eredetükben és céljukban tényekkel lefedezhetők és egzakt módon meghatározhatók – enyhén szólva gyermekes elképzelés. Minden lelkiismeretes kutatónak be kell ismernie, hogy részlettünetek és okozatok bonyodalmával vesződik, szálakkal, amelyek ismeretlen távolságokból, láthatatlan mélységekből erednek, és oda is térnek vissza; s abból a kicsi szakaszból, amely az emberileg elérhető és ellenőrizhető kicsiny ismeretkörön átvonul, aligha lehet a misztikus egészre nézve ponos, racionális következtetéseket levonni. Ha egyes lángelmékben rejtélyes és transzcendens analógiák, párhuzamok alapján bizonyos következtetések mégis megszületnek, azok egyáltalában nem racionáliak: rendszerint alap nélkül lebegnek magasan a koruk fölött, s csak lassan, rétegesen épül alájuk a ráció úgynevezett adatlépcsősora.
Az élet – eredetében és céljában – misztikus tény, amely titán módjára mindig kitör a törpék apró kis szellemi halászhálójából. A tarot e titáni ideanemzetséghez tartozik, mint a lét alapstruktúrái: a geometriai ábrák, a számok, a hang- és a színtörvények.