AZ ERŐ LÁTHATATLAN TETTEI
Inspirációk a tartalmas élethez
| Rövid jellemzés |
Sokan éltek már át mágikus eseményeket, itt az ideje, hogy mi is részt vegyünk az erő láthatatlan tetteiben, és magunkhoz vonzzuk..., hogy továbbadhassuk a csodákat. |
Minden, amit cselekszünk, mondunk, gondolunk és érzünk, számít. Az "én" útja magában foglalja a "mások" útját is. Minden emberi kapcsolat – a legjelentéktelenebbnek tűnő, rövid találkozás is – energiacserével jár. Minden találkozás alkalmával gyógyítás, spirituális fejlődés zajlik az erő láthatatlan tetteinek a segítségével.
Amikor nem öncélúan, hanem együttérzésből cselekszünk, tehát sem jutalomban, sem érdemben nem reménykedünk, személyiségünk kiteljesítésének útját járjuk. Miért fontos ez? Mert a másiknak tett jó szolgálat alapvető fontosságú lelki és érzelmi egészségünk szempontjából csakúgy, mint intuitív fejlődésünkben.
Az energiagyógyászatban immár több mint két évtizede úttörő szerepet vállaló Caroline Myss teljesen új dimenziókat nyit meg azáltal, hogy elmagyarázza, miként válik az ember a "csodák" hordozójává kedves, együtt érző és nemes lelkű cselekedetei, az erő láthatatlan tettei által.
Gyermekként néhányunk számára az angyalok és a szentek jelentették az első kapcsolatot a láthatatlan erővel. Ám a szerző egy ennél is hatalmasabb létezőre hívja fel a figyelmünket: az életerőre vagy kegyelemre, amely a Világegyetemet működteti. Ez a mérhetetlen, láthatatlan erő körbevesz és véd bennünket, bárhol is vagyunk.
Caroline számtalan megtörtént eseten keresztül mutatja be az együttérzés és a nagylelkűség gyakorlatának hét állomását, mert megfigyelte, hogy a mindennapok során adott-kapott segítség hét fő típusba sorolható, amelyek szorosan kapcsolódnak csakráinkhoz. Lebilincselő áttekintést ad az emberi testben lévő energiaközpontokról, illetve szerepükről a spirituális kegyelem és a hatalom terén. Mágikus és megkapó kézikönyve a bennünk lakozó legmélyebb, isteni erő bizonyítéka.
Az erő mindnyájunk számára elérhető. Képesek vagyunk megváltoztatni, jobbá tenni a világot, és az egyes emberek életét, akikkel találkozunk. Sokan éltek már át mágikus eseményeket, itt az ideje, hogy mi is részt vegyünk az erő láthatatlan tetteiben, és magunkhoz vonzzuk..., hogy továbbadhassuk a csodákat.
BEVEZETÉS
I. RÉSZ: AZ ERŐ LÉPCSŐFOKAI
1. fejezet
Jóindulat, intuíció és erő
2. fejezet
A láthatótól a láthatatlan erőig
II. RÉSZ: ÚT A MEGERŐSÖDÉSHEZ
1. fejezet
A Föld ajándékai: az első csakra
2. fejezet
A pénzügyi és kreatív támogatás ajándékai
3. fejezet
Az önbecsülés ajándékai
4. fejezet
A szív ajándékai
5. fejezet
A választás ajándékai
6. fejezet
A bölcsesség ajándékai
7. fejezet
A lélek ajándékai
8. fejezet
Az erő láthatatlan tényei
1. fejezet
Jóindulat, intuíció és erő
A szomszédod a fal mögött lakó másik éned. A megértésben minden falnak le kell omlania. Ki tudhatja, szomszédod nem egy másik testbe bújtatott jobbik éned? Szeresd őt úgy, miként önmagadat. Ő is a Legmagasabb egy megnyilvánulása.
Kahlil Gibran
Nyáron, az egyik este, az erkélyen ülve egy fiatalembert vettem észre, aki az utca túloldalán a buszmegállóban várt. Körülbelül tizenhét éves lehetett, öltözéke pedig pontosan olyan volt, ami az idegeimre megy. Bő nadrágja a betont súrolta, teljesen eltakarta a lábát. Három tetoválást számoltam izmos karján, kiegészítőként pedig piercinget hordott mindkét fülében, na meg az egyik szemöldökében. Harminc évvel ezelőtti szüleimhez hasonlatosan, az fordult meg a fejemben, hogy: "Mi a baj a mai gyerekekkel? Miért akarnak így kinézni?"
Miközben a fiúról alkotott véleményemen morfondíroztam, egy hatalmas, súlyos dobozokat cipelő, idősebb nő próbálta átküzdeni magát az úton. A fiatalember is észrevette, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, odasétált, és felajánlotta a segítségét. A nő hálásan átengedte a dobozokat, és elvezette a fiút a kocsijáig. Az betette a cókmókot a csomagtartóba, bólintott, és megfordult, hogy elinduljon, ám a nő a legmeglepőbb, legmegindítóbb módon átölelte, és köszönetképpen melegen megszorongatta. Aztán elhajtott. A fiú egy pillanatig mosolyogva állt, majd visszatért a buszmegállóba. Az érzékeny jelenet után egy perccel már a buszon ült, én pedig egyedül maradtam a verandán ezzel a különleges találkozás keltette gondolatokkal. A fiatalembernek talán soha nem fog eszébe jutni az idős nő és a neki tett szívesség. Viszont a hölgy bizonyára felidézi majd a találkozást. A semmiből érkező segítség kegyében részesült, éppen amikor szüksége volt rá.
Az imént említett találkozás szíven ütött, mivel két nappal korábban valaki ugyanígy segített rajtam. Sok, nálam szerencsésebb utazóval ellentétben én nem vihetek magammal kézipoggyászt a repülőre, mivel nem tudok nagyobb súlyt emelni. Miután rájöttem, nem vehetem biztosra, hogy mindig találok valakit, aki segít felrakni a bőröndömet a helyére, általában inkább feladom a csomagomat bár az így gyakran elkeveredik az átszállások során. Ezen a bizonyos napon azonban annyira kevés időm volt az átszállásra, hogy magammal kellett vinnem a csomagot a fedélzetre. A legtöbb ember számára ez nem nagy dolog, de engem leírhatatlanul nyugtalanít, ha a bőröndök felemelésére gondolok. Hideg lesz a kezem, felgyorsul a pulzusom; aztán több napig tartó kínzó nyak-, hát- és vállfájdalom következik.
Miközben mereven álltam a folyosón a félelmetes küzdelemre koncentrálva, a mögöttem várakozó férfi egyszerűen felkapta, és a fejünk fölött található csomagtartóba lökte a csomagomat. Anélkül segített, hogy megkértem volna rá, nem is tudta, mennyire nagy szükségem van a segítségre. A szemem megtelt könnyel, annyira hálás voltam. Még mindig látom magam előtt a férfi zavartól elpiruló arcát, amint kissé túlreagálva a dolgot, köszönetet mondtam.
A repülés nagyobbik része alatt arra gondoltam, mennyire meg vagyok áldva az emberi kedvességgel. Így aztán az út hátralevő részében lazíthattam, tudván tudva, hogy a férfi meg fogja ismételni a szívességet, amikor leemeli a csomagomat a landolás után. Segítségének köszönhetően képes leszek anélkül előadást tartani, hogy fájó, égő vállaim vagy hátfájásom elterelné mondandómról a figyelmemet. Bár soha nem fogja megtudni túlcsorduló hálám okát, mindig emlékezni fogok rá.
A csomagokat cipelő idősebb nő és a tetovált fiatalember találkozásában önmagamat és utastársamat láttam. Rájöttem, hogy amit névtelen barátom értem tett, az jóval több volt egyszerű szívességnél: lehetővé tette számomra, hogy megőrizzem méltóságomat, elmém és testem békéjét. Az erő és a képesség átadásának láthatatlan cselekedetét vitte véghez.
Elkezdtem azon gondolkodni, milyen kevesen múlik sokat tenni valakiért, illetve, hogy milyen csodálatos, hosszú távú következményei lehetnek egyetlen figyelmes cselekedetnek. Ahogyan az ősi hindu bölcsek felismerték, az ok és okozat törvényei mindenre kiterjednek, és az általunk véghezvitt jó és rossz cselekedetek örökérvényűek. Ez a kölcsönhatás a karma: minden cselekedetünknek, valamint a cselekedeteink véghez nem vitelére vonatkozó döntéseinknek az összege.
Mi zajlik bennünk, amikor reagálunk embertársunk szükségleteire? Miért ugrik fel a helyéről néhány ember, hogy segítsen másoknak, miközben a többiek inkább másfelé néznek? Semmi kétség, néhány embernek megtanították, hogy kedves legyen, mások talán természetüktől fogva figyelmesek. Ám én azt gondolom, valami nagyobb erő dolgozik itt, mint a könyörület vagy a jó modor valami, ami felette áll az erőseket a gyengébbek megsegítésére készetető motivációnak. Azt hiszem, ez a jóindulat láthatatlan ereje, amely az adó és a kapó nyitott szíve között mozog. A tett maga, a nehéz csomag felemelése vagy a szomjas ember számára felajánlott víz apró lehet. Ám az energia, amely a cselekedet csatornáján keresztül folyik, maga a jóindulat nagyfeszültségű áramlása. Magával viszi az erőt, hogy az ember megújítsa önmagába vetett hitét. Még az élet megmentésének erejét is magában rejti.
Ez a két élmény mélyen megérintett. Következésképpen úgy döntöttem, én is teszek valami jót: internetes újságomhoz csatolok egy sor javaslatot arról, hogyan lehetünk mások segítségére nap mint nap. Honlapom előfizetői számára is kiküldtem egy-egy levelet, melyben megkértem őket, osszák meg velem tapasztalataikat, melyek során akár kaptak, akár valamilyen formában másokat részesítettek jóindulatukban, segítségükben. Azt vártam, hogy mintegy száz levelet kapok majd, ám hat napon belül ezerkétszáz levél érkezett a földkerekség minden részéről. Ugyanilyen lenyűgöző volt az is, hogy hányan mondták közülük, mennyire áldottnak érzik magukat még mindig az adott élmény okán.
Húsz éven keresztül foglalkoztam emberekkel, és több ezer elképesztő történetet hallottam arról, hogyan sikerült legyőzniük személyes fájdalmakat és tragédiákat, így az élet soha nem szűnik meg meglepetéseket okozni számomra. Ám teljesen megdöbbentett a levelek érzelmi tartalma és az a mód, ahogyan az emberek olyan gyönyörűen tudták elmesélni történeteiket. Arról írtak, mennyire erőteljes hatása van, ha jó időben a megfelelő szavakat hallja meg az ember, ha éjszakára kényelmes fekhelyhez jutunk, na meg az ölelésről, mely segített nekik továbblépni, illetve az áldásról, ha valaki egyszerűen csak mellettük ült, és végighallgatta mondandójukat, vagy éppen sírásukat. Sokan írtak azok iránt érzett hálájukról, akik beugrottak helyettük a munkába, amikor családtagjaik gondozásakor máshol volt rájuk szükség. Mások a barátok jótéteményeit idézték fel, akik átvállalták tőlük mindennapi házimunkájukat, és így szabaddá tették őket ahhoz, hogy élvezhessenek egy-egy családi összejövetelt vagy más ünnepséget. Egy hölgy ezt írta: Nem sok dolog jelentett számomra annyit, mint amikor két barátom kitakarította a házamat néhány nappal az esküvőm előtt.
Néhányan úgy nyilatkoztak, újra "isteni védelmet" éreztek, amint ismét felidézték az eseményeket, melyek során a legelkeseredettebbek voltak, és egyszer csak úgy "megjelent" számukra az étel vagy a pénz. Egyikük elmondása szerint "miután egy ismeretlen jelent meg az ajtóban a nekem és gyermekemnek szánt bérleti díjjal, pedig a főbérlő már távozásra akart felszólítani, soha többé nem volt szükségem annak bizonyítékára, hogy a mennyország gondoskodik rólam. Ez a személy véletlenül meghallotta sírásomat, amikor egy étteremi asztalnál elmeséltem az egyik barátomnak, hogy el vagyok keseredve, mert nem tudom tovább megóvni lányomat. A férfi, az Irgalmas Szamaritánusom, egy darab papírt csúsztatott oda barátomnak nevem és címem iránt érdeklődve. Aznap délután 550 dollárral a kezében megjelent az ajtóm előtt. Az ő közbenjárására lányom megmenekült az otthontalanság traumájától, én pedig megőrizhettem anyai méltóságomat."
A hatalmas levélhalmot rendezgetve minden történetben három elemet kerestem: a krízist, az ajándékot és a következményt. Különösen a segítség vagy ajándék jobb szó híján "méretének" a kiváltott hatás "méretéhez" való viszonya érdekelt. Igazán apró dolgok is óriási mértékben megváltoztathatják valaki életét. Ami először csak "egy csésze teának" tűnt: "amit a késő éjszakába nyúló tanulás közben hozott nekem valaki" írta egy férfi: "később feleségem rituális, szerető támogatásává vált. Azzal a csésze teával mondta el feleségem, hogy tudja mennyire nehéz az esti iskola, és hogy részéről rendben van, hogy már nincs időm kettőnkre. Persze, amint elvégeztem az iskolát, ez megváltozott, de az iskola az elhanyagolást és bűntudatot is jelenthette volna a jogi diploma helyett, ha nem lett volna ennyire kedves."
Legyen szó akár egy csésze tea elkészítéséről, akár a lakás kitakarításáról, vagy arról, hogy valaki egy egész éjszakán át virraszt velünk a betegségünk miatt mindezek az erő láthatatlan cselekedetei, okosan álcázott eszközök, amelyeken keresztül a jóindulat éltető ereje áramlik valaki életébe.
