| Rövid jellemzés |
David R. Hamilton gyökeresen új szemléletű könyve a vizualizáció, a hit és a pozitív gondolkodás erejéről és az emberi testre gyakorolt hatásairól. Gyógyítsd meg te is a tested az elméd erejével! |
Ma már kétségbevonhatatlan tény, hogy gondolataink, érzelmeink és meggyőződéseink nem pusztán szubjektív képzetek az elménkben, hanem valódi kémiai és fiziológiai változásokat idéznek elő az agyban és az egész testben. Ebből pedig az következik, hogy képesek vagyunk elménk erejével meggyógyítani a testünket.
David R. Hamilton gyökeresen új szemléletű könyve a vizualizáció, a hit és a pozitív gondolkodás erejét és az emberi testre gyakorolt hatását írja le. A forradalmian új, kvantummezős gyógyítás technikáján keresztül – amivel az atomok szintjén tudunk változásokat előidézni a testünkben – dr. Hamilton bemutatja, miként használhatjuk a vizualizációt és a gondolatokat arra, hogy működésbe hozzuk testünk védelmi és gyógyító mechanizmusait, amelyekkel sikerrel vehetjük fel a harcot a betegségek, fájdalmak és egészségügyi problémák ellen. Megtudhatjuk, hogy a tudomány és a hit együttes erejével hogyan gyógyíthatjuk magunkat olyan hatékonyan, ahogyan még soha nem voltunk képesek. A különféle betegségek és egészségi állapotok ábécérendbe szedett listája mellett megtaláljuk az ezekhez társított vizualizációkat, vezetett meditációkat, amelyek pozitív irányt mutatnak gondolkodásunknak, ötleteket adnak, miről is kellene elmélkednünk ahhoz, hogy elősegítsük saját gyógyulásunkat.
David R. Hamilton, a test-elme kapcsolat és a biokémia szakértője négy évig dolgozott a gyógyszeriparban, miután megszerezte a doktori fokozatot. Ma a világot járja, és workshopokat tart, amelyeken az elme testre gyakorolt hatását ismerhetik meg a résztvevők.
További ezoterikus és spirituális könyvek az Édesvíz Webáruházakciós könyvajánlatainak oldalán találhatók!
Olvass bővebben a könyvről az ÉDESVÍZ MAGAZINBAN!
Tartalom
Bevezetés
I. rész: Az elme képes meggyógyítani a testet
1. A pozitív gondolkodás ereje
2. A hit ereje
3. A gyógyszerek azért hatnak, mert hiszünk bennük
4. A képlékenység hatalma
5. Az elme képes rá, hogy meggyógyítsa a testet
6. A vizualizáció ereje
7. Stresszelni vagy nem stresszelni?
8. Hogyan vizualizáljunk?
9. A pozitív megerősítés hatalma
II. rész: Igaz történetek
Bevezetés
10. Rák
11. Szívbetegségek
12. Regeneráció
13. Fájdalom, krónikus fáradtság
14. Vírusok, allergiák, autoimmun betegségek
15. Testúlycsökkenés
III. rész: Befejezésül
16. A szeretet ereje
I. függelék: Kvantummezős gyógyítás
II. függelék: Vizualizációk
III. függelék: DNS-vizualizációk
Hivatkozások
Bevezetés
Ez a könyv arról szól, hogyan használjuk az elménket gyógyításra. Első könyvem, az It’s the Thought that Counts megírása után, amelyben a test-elme (és az elme-világ) kapcsolatot írtam le, az olvasók kérdezgetni kezdték, hogyan lehetne mindezt arra használni, hogy meggyógyítsák magukat. Beszélgetéseink közben elmondtam ezt másoknak, workshopokon pedig tanítottam is. Az egyik workshopomon egy hölgy megkérdezte, tervezem-e, hogy írok róla. Másnap már el is kezdtem ezt a könyvet.
Ez a könyv gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan gyógyítsunk meg egy sor egészségügyi problémát. Tíz évvel ezelőtt még azt kellett volna mondanunk, hogy nem sok tudományos tény támasztja alá az elméletet, miszerint az elme meg tudja gyógyítani a testet, jóllehet számos bizonyíték ebbe az irányba mutatott. Mára azonban minden második héten napvilágot lát egy-egy tanulmány, amely elég erős bizonyítékokat szolgáltat ahhoz, hogy elismerjük: korábbi meggyőződéseink – vagyis, hogy az elme nem tudja meggyógyítani a testet – nem állják meg a helyüket.
A vizualizáció 2006 óta már pozitív eredményeket produkált a stroke és a gerincsérülés rehabilitációja terén, valamint segítségével javítani tudtuk Parkinson-kóros betegek mozgását. A betegek egyszerűen elképzelik, hogy normálisan mozognak, és miközben ezt teszik, a képzeletben mozgó kar vagy láb mikroszkopikus szinten stimulálódik, és stimulálódik az adott karhoz vagy lábhoz tartozó agyterület is. Ez azt eredményezi, hogy idővel a mozgásuk javulásnak indul. Stroke esetében még egyes agyterületek is regenerálódni kezdtek.
A placebo-hatás évek óta arra tanít minket, hogy a hit ereje egy egész sor betegség vagy egészségügyi állapot kimenetelét képes megváltoztatni, mint amilyen például az asztma, a szénanátha, a fertőzések, a fájdalom, a Parkinson-kór, a depresszió, a pangásos szívelégtelenség, az angina, a magas koleszterinszint, a vérnyomásproblémák, az ízületi gyulladás, a krónikus fáradtság, a sportteljesítmények, a fogyás, a gyomorfekély vagy az álmatlanság, sőt még az immunrendszerre vagy a növekedési hormonok koncentrációjára is hatást gyakorol. A legújabb kutatások pedig azt is bebizonyították, hogy ha valaki placebót szed, de azt hiszi róla, hogy gyógyszer, akkor a meggyőződésének megfelelő kémiai változások következnek be az agyban. Ma már kétségbevonhatatlan tény, hogy gondolataink, érzelmeink és meggyőződéseink nem pusztán szubjektív képzetek az elménkben, hanem valódi kémiai és fiziológiai változásokat idéznek elő az agyban és az egész testben.
Jókora ugrásnak kell tekintenünk tehát, hogy ebben a könyvben annak a véleményemnek adok hangot, miszerint szinte minden betegség meggyógyítható az elme erejével, de legalábbis javulást érhetünk el általa. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem jelentéktelen állítás, de úgy gondolom, hogy ha emberek egészsége, sőt élete forog kockán, nem várhatunk tíz évet, mire a tudomány utoléri magát, publikálja az eredményeit, és bebizonyosodik, hogy amiben olyan sok ember hisz – vagyis hogy az elme képes meggyógyítani a testet –, konkrét betegségekre is igaz. Nem mindig van ennyi időnk.
Nagyobb hiba lenne, ha azt írnám, hogy az elme nem képes meggyógyítani a testet, legalábbis addig, amíg a tudomány nem bizonyítja az ellenkezőjét. Ma még épp csak az emberi képességek felszínét kapargatjuk. Einstein azt mondta: „Ma még százezred részét sem értjük annak, amit a természet elénk tárt.” Meg vagyok győződve róla, hogy meg kell barátkoznunk a gondolattal: a sok-sok, mindeddig nem bizonyított dolog között van az is, hogy az elme a test szinte minden baját gyógyítani tudja.
Biztosan lesznek majd, akik azt mondják, hamis reményekkel kecsegtetem az olvasóimat, de szerintem ez nagyon negatív hozzáállás. John Lydgate, a költő így írt erről: „Vannak olyan emberek, akiknek minden időben a kedvére tudsz tenni, és vannak olyan idők, amikor minden embernek a kedvére tudsz tenni, de olyan nincs, hogy minden időben minden embernek a kedvére tudnál tenni.” Én inkább reményt adok az embereknek, és figyelem, ahogy azt egészségre váltják, mint hogy elhallgassam előlük a lehetőségeiket, attól való félelmemben, hogy nem érik el a kívánt eredményt.
Emlékszem, amikor kutatóként dolgoztam a gyógyszeriparban, szerettem a virágokat nézegetni a húszfős irodában. Legalább harmincféle növény volt ott, ami segített fenntartani a jó hangulatot. Az ablakpárkányon is sok kis virág állt, ami azt jelentette, hogy amikor reggelente az ember megérkezett az irodába, a virágokat látta meg elsőnek. Szemet gyönyörködtető látvány volt.
Egy nap, amikor már egy éve dolgoztam abban az irodában, valaki véletlenül lelökte az egyik virágot az ablakpárkányról, és az majdnem a lábán landolt. Nem esett rá, de csak egy hajszálon múlt. Másnap az egész osztályt értesítették, hogy tilos virágokat tartani az ablakpárkányon, nehogy valaki egy leeső virágcserép miatt megsérüljön, és amíg én ott voltam, már nem is engedélyezték újra.
Nem lett volna szükség arra, hogy betiltsák a virágokat az irodában – elég lett volna, ha egyszerűen mindenkit figyelmeztetnek, hogy legyen óvatosabb. Szerintem túl sokat koncentrálunk a negatív dolgokra, és különösen akkor vagyunk kishitűek, ha a céljainkról van szó. Mintha attól félnénk, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket.
Ezzel a könyvvel szándékosan vágtam nagy fába a fejszémet. Meg vagyok győződve arról, hogy az olvasók nagy része talál majd benne valami hasznosat, de tudom, hogy nem tudok mindenkinek a kedvére tenni. Ha nem éred el a kívánt eredményt, akkor is tudnod kell, hogy az az őszinte szándék vezérelt, hogy segítsek, és hiszek abban, hogy minden embernek vannak rejtett tartalékai.
Jómagam mindig erősen motivált személyiség voltam. Kamasz koromban mindig segítettem másoknak, hogy elérjék a céljaikat, és higgyenek magukban. Húszas éveimben atlétikaedző voltam. Legtöbbször jó, gyakran egyenesen kiváló eredményt értem el. Néha azonban külső megfigyelők azzal a kritikával illettek, hogy hamis reménnyel kecsegtetem a sportolóimat, és jobb lenne, ha lejjebb tenném a lécet, és „realistább” lennék. De mit jelent az, hogy reális? Az is csak valakinek a véleménye. Nem tény.
Persze értettem én, miből erednek az ilyen kritikák, még ha nem is értettem egyet velük. Nekem is fájt, amikor láttam, mennyire elkeseredett egy hármasugróm, amikor nem sikerült olyan nagyot ugrania az 1999-es országos junior atlétikai bajnokság döntőjében, mint szeretett volna, különösen, mert én magam csepegtettem belé a hitet, hogy meg tudja szerezni az aranyérmet. Szerintem viszont e nélkül a hit nélkül az esélye az aranyéremre a nullával lett volna egyenlő. Azzal, hogy elhitte, tényleg képes volt rá, hogy megnyerje.
Igazság szerint az egyik ugrásával, amelyet érvénytelenítettek, mert egy millimétert belépett, több mint 30 centivel megnyerte volna az aranyérmet. Ennek ellenére nagyon sajnáltam, mert láttam, hogy mélyen elkeseríti, amiért nem tudott olyan jól teljesíteni, ahogyan szeretett volna. A hit nélkül viszont még a döntőbe se jutott volna be, és közel sem válhatott volna olyan képességű távolugróvá, mint amilyen végül lett belőle.
Ugyanez a helyzet az elme gyógyító erejével. Hiszem, hogy ha valami nagy célt tűzünk ki magunk elé, és bízunk abban, hogy teljesen meg tudjuk gyógyítani magunkat, akkor nagy dolgokat leszünk képesek véghez vinni. Ha meg sem próbáljuk, soha nem tudjuk meg, mire lettünk volna képesek.
Mark Twain írta: „Úgy táncolj, mintha nem látna senki; úgy szeress, mintha még sose bántottak volna. Úgy énekelj, mintha senki se hallaná; úgy élj, mintha a föld a mennyország lenne.”
Az elme gyógyító erejének kihasználása nem új keletű. Az emberek évezredek óta gyógyítják magukat az elme erejével. A több mint 3000 éves védikus tanítások például a meditáció útján használják ki az elme gyógyító erejét.
Ez a meggyőződés – vagyis, hogy az elme szinte minden betegségre képes hatást gyakorolni – vezetett engem oda, hogy egy ábécérendbe szedett listát csatoljak a könyvhöz különféle betegségekről és egészségügyi állapotokról, és egy vagy több vizualizációt társítsak hozzájuk, amelyek egyenként leírják, hogyan tudjuk meggyógyítani vagy kedvezően befolyásolni őket.
Első, a témába vágó könyvemet, Walter M. Germain The Magic Power of the Mind című kötetét tizenkét éves koromban olvastam. Az elme erejének kutatása az elmúlt huszonhat évben azt tanította meg nekem, hogy az emberek ösztönösen tudják, hogyan gyógyítsák meg magukat. Tudjuk, hogy meg kell nyugodnunk, és meg kell szabadulnunk a stressztől. Azt is tudjuk, hogy pozitív hozzáállást kell magunkban kialakítanunk. Tisztában kell azonban lennünk a vizualizáció gyakorlati alapelveivel.
Ezt megerősítendő, összegyűjtöttem jó néhány történetet a világ minden tájáról, olyan emberekről, akik súlyos betegségektől, például ráktól vagy cukorbetegségtől, illetve kevésbé súlyos bajoktól, például szénanáthától vagy fájdalmaktól szabadították meg magukat. Miközben ezeket olvasgattam, felfedeztem bennük egy megdöbbentő közös vonást. A betegek mind ugyanazokat az elveket követték, mintha ösztönösen a tudatukban lettek volna, és én magam is ezeket az elveket tanítom, és ezekről van nekem is ösztönös tudásom. A könyv első része ezeket az elveket ismerteti, míg a második részben működés közben figyelhetjük meg őket.
A könyv három részből áll. Az első rész a gyorsan fejlődő test-elme kutatásokba enged bepillantást. Néhány bizonyítékot is felsorakoztatok a pozitív gondolkodás és a placebo-hatás ereje mellett. Ismertetem a naprakész kutatási eredményeket azzal kapcsolatban, hogy gondolataink és érzelmeink mikroszkopikus változásokat idéznek elő az agyban, és arról is, hogy miként gyógyítja meg az elme a testet.
A könyv második részében valós történeteket közlök, amelyeket olyan emberek írtak, akik meggyógyultak a betegségükből. Ezek az emberek úgy döntöttek, másokkal is megosztják, hogyan használták az elméjüket arra, hogy meggyógyítsák magukat. Leírták, milyen képeket idéztek maguk elé, és milyen gyakran vizualizáltak. Azt remélik, hogy személyes utazásuk arra ösztönözhet másokat, hogy ők is higgyenek a gyógyulásban, emellett gyakorlati információkat is nyújtanak annak módjáról.
A harmadik rész a legrövidebb, de sok szempontból a legnyomatékosabb: a szeretet erejéről van benne szó. Mindig is azt vallottam, hogy a szeretetnek gyógyító hatalma van.
A könyvhöz három függelék tartozik. Az első egy gyógyító technika, amelyet kvantummezős gyógyításnak neveztem el, a második egy sor betegséget és hozzájuk tartozó vizualizációkat sorol fel, a harmadik pedig két DNS-vizualizációt ír le.
A könyvben folyton azt javaslom, hogy ha úgy döntesz, elkezdesz valamilyen vizualizációt, mindenképpen folytasd azt a kezelést is, amit jelenleg kapsz. Én csak annyit mondok, hogy a vizualizációt is próbáld ki. Abból indulok ki, hogy ha gyógyszert szedünk, muszáj valamit gondolnunk róla. Tehát vannak gondolataink. Ez a könyv irányt ad ezeknek a gondolatoknak, és ötleteket nyújt, miről is kellene gondolkodnod, hogy segítsd a saját gyógyulásodat.
Remélem, élvezni fogod a könyvet, és találsz benne magadnak valami pozitív dolgot.
Meleg üdvözlettel:
David Hamilton
2008. november
