AZ EGÉSZ A VÁLTOZÁSRÓL SZÓL

Bevezetés

Minden hiúság nélkül mondhatjuk, hogy ez a kis könyvecske végveszélyben lévő bolygónk értelmes embereit kívánja megszólítani. Egy ember látomása egy életképes emberiségről; egy ember látlelete a pszichológiai és társadalmi problémákról, amelyek megosztják az emberiséget – kívül és belül –, és háborús feleket teremtenek. Ebben a gyűjteményben, amelyet beszédeinek részleteiből válogattunk össze, Osho a szükséges változtatásokat vázolja fel, amelyeket döntő fontosságúnak tart a jövő szempontjából – különösen annak az „aranyjövőnek” a szempontjából, amely szerinte csupán egy karnyújtásnyira van tőlünk.
A tényt, hogy jelenleg maga a bolygó túlélése forog kockán, senki sem vitatja – mégsem változik semmi. Minden erőfeszítés, hogy felhagyjunk a kapzsisággal és a kizsákmányolással, és felépítsünk egy fenntartható jövőt, mindig ellenállásba és falakba ütközik – és nem változik semmi. Szinte mindenki tudja, hogy gyermekien éretlen viszálykodásunk oltárán az univerzum leggyönyörűbb virágát áldozzuk fel – mégsem változik semmi. A szakértők világszerte egyetértenek, hogy sürgősen tennünk kell valamit – mégsem változik semmi.
Az óra ketyeg, a hírek egyre csak ismétlődnek, és minden egyre rosszabb: háború, éhínség, AIDS… vegyi fegyverek, lyukak az ózonpajzson, atomfegyverek… globális felmelegedés, túlnépesedés, kihaló fajok… kapzsiság, mohóság, erőszak, gazdasági leépülés…
A tragikus kérdés az, hogy ha a föld értelmes emberei nem állítják meg ezt a folyamatot, akkor kitől várják? Azoktól, akik hatalmon vannak, és jelenleg is profitálnak ebből az őrült világból? A régi, megfáradt politikától, intézményektől, egyházaktól, az „univerzum uraitól”, akiknek ezt az egész áldatlan állapotot köszönhetjük?
Most vagy soha! Itt az idő, hogy az értelmiség szerte a világon felemelje a hangját ez ellen a világméretű ostobaság ellen.
Könyvében Osho egyedi megvilágításba helyezi a változtatást. Leírja, hogy honnan kell indulnia, ha hatásos akar lenni; hogy miért vallottak kudarcot eddigi erőfeszítéseink; és hogy milyen ellenállásra számítsunk azoktól, akiknek érdekében áll fenntartani a jelenlegi helyzetet. Egy sor javaslatot és praktikus lépést vázol fel, amelyeket el kell fogadunk és meg kell tennünk, ha valóban be szeretnénk gyógyítani a bolygó sebeit, hogy lerakhassuk a Paradicsom új alapjait – itt és most – a földön.
Sok javaslata radikális – de ez egy radikális kor, amely radikális megoldásokért kiált. Nem az a kérdés, hogy egyetértesz-e Oshóval vagy sem, a kérdés az, hogy van-e benned elég bátorság, hogy egyáltalán számításba vedd, amit mond. Ha az elképzelései nyilvánvalóan hibásak, nem lesz nehéz rámutatni, miért és mennyiben, és mindannyian tanulhatunk belőlük. Ha pedig az elképzelései megállják a helyüket, akkor össze kell szednünk a bátorságunkat, hogy ezt kimondjuk. Az idő fogytán, és minden, amit szeretünk, veszélyben van. Úgy tenni, mintha egy szót sem hallottunk volna, nem elfogadható magatartás többé.
Ez a bolygó mindannyiunk öröksége. Vagy mindannyian győzünk, vagy mindannyian veszítünk – egy Föld, egy emberiség. Ezért mindent meg kell tennünk a túlélésért folytatott harcban. Minden lehetséges utat nyíltan és őszintén meg kell vizsgálnunk, előítéletek, babonák nélkül – egyszerűen és tudományosan.
Osho látomása a lehetőségek egyfajta tárházát adja, amelyet máshol nem találhatsz meg.
Ha úgy alakul, hogy valóban elveszítjük ezt a bolygót anélkül, hogy az összes lehetséges utat tüzetesen megvizsgáltuk volna, a Homo sapiens lesz ránk a leghelytelenebb elnevezés a világon.

George Meredith
M.D., M.B., B.S.M.R.C

TARTALOM

Előszó
A személyestől a politikusig: önmagad megváltoztatása, a világ megváltoztatása
A változtatás irányának kijelölése: vissza a letűnt aranykorba vagy előre egy aranyjövőbe?
A változtatás három megközelítése: reform, forradalom és lázadás
Ami szétszakít bennünket: vallás, politika és babona
Javaslatok a változtatásra: a jövő madártávlatból
Az oktatás öt dimenziója
Az emberek felkészítése a hatalomra
A kreatív tudományok, a művészetek és a tudatosság világakadémiája
Vallások helyett a vallásosság minősége
Ne a szegényeket támogassuk, oldjuk meg a problémákat!
Bűn és büntetés
Tudomány az élet szolgálatában
Kommunális és egyéni – az együttélés új formái
Epilógus: Az egységes emberiség manifesztuma

Előszó

A szerkesztő megjegyzése:
Amikor Osho a szerkesztőjével A legnagyobb kihívás: az aranyjövő című könyve tervéről beszélt, amelynek anyagát különböző beszédeiből készültek összeválogatni, részletes javaslatokat tett a benne érintendő témákkal és kérdésekkel kapcsolatban. Mindenekelőtt szerette volna, ha a válogatásban szó esik a túlnépesedés és a globális felmelegedés, a globalizáció és a háború, a szegénység és az ökológiai pusztítás problémáiról – azokról a kihívásokról, amelyek ma egyre sürgetőbben jelentkeznek világunkban. Az új kiadás, amelyet most az olvasó a kezében tart, az eredetileg megjelent anyag kiegészítésével jött létre. Íme, egy részlet Osho személyes jegyzeteiből:

A jövő nem lehet csupán remény és lehetőség – ezek puszta szavak. A jövőnek teljesen a miénknek kell lennie – „aranyjövőnek” kell lennie. Túl sokáig éltünk együtt egy letűnt aranykor mítoszával, amely sosem volt arany! De a jövőnket még bearanyozhatjuk.
A most nagy pillanat. Létrehozhatunk egy egységes világot. A jelenlegi válság aranyválság, hiszen az emberek csak nagy nyomás hatására változnak és változtatnak. Mindaddig, amíg egy helyzet elviselhető, inkább elviselik – most azonban olyan ponthoz érkeztünk, amikor a helyzet már nem elviselhető többé. Nincs több idő bizottságokra és az általuk készített jelentésekre.
A problémák pofonegyszerűek. Csupán arról van szó, hogy az egész emberiségnek nagyon tisztán kell látnia, hogy ezeket a problémákat mi magunk hoztuk létre, és még most is létrehozzuk ezeket. El kell terjeszteni a következő tudatosságot: „Ezeket a problémákat én támogatom. Meg kell, vonjam a támogatásomat.”
És meg kell tenni néhány gyakorlati lépést… például, ha valaki világpolgár szeretne lenni, az Egyesült Nemzetek adjon neki világpolgár-útlevelet, amelyik nem kötődik egyetlen nemzethez sem. Az ilyen jellegű „apró” lépések óriási és azonnali hatással bírhatnak, hiszen újfajta légkört teremtenek. A jelenlegi válságot a vallások és a nemzetek generálták, és a helyzet eljutott arra a pontra, hogy ezek többé képtelenek létezni.
Ha bármit is szándékozunk tenni a jövőért, most kell megtennünk, különben a tudatosság legnagyobb evolúciója, amelyet a világegyetem valaha is látott, semmivé foszlik – ez pedig nem csak a Föld, de az egész létezés számára fájdalmas veszteség lesz. Egymillió év alatt sikerült megteremtenünk a tudatosság lehetőségét. Most azonban nincs arra időnk, hogy hagyjuk a természetet a maga lassú módján fejlődni. Ő örökéletű, mi azonban nem.
Ha meg akarjuk oldani a jövőt, és fel akarjuk számolni a problémákat, a múltba kell visszaásnunk, a gyökerekig. Az egész múltunk – a maga minden dimenziójával – az, ami létrehozta ezt a veszélyes helyzetet – és erről senki sem beszél, mert ezelőtt egyetlen generáció sem vette a fáradságot, hogy a jövőre gondoljon. Az ember mindig úgy élt, ahogyan akart, és minden új generációra ráerőltette a maga életformáját. Ez nem tartható többé. Kvantumugrást kell tennünk – meg kell tanítanunk az új generációnak, hogy ne úgy éljen, ahogy mi élünk. Csak így változtathatunk a jövőn.