AZ ANGYALTERÁPIA KÉZIKÖNYVE

Tartalom

Bevezető: Az angyalterápia kezdetei

I. RÉSZ: KAPCSOLATTEREMTÉS AZ ANGYALOKKAL ÉS ARKANGYALOKKAL
1. fejezet: Az angyalok
2. fejezet: Az arkangyalok
3. fejezet: Elhunyt szeretteink és médiumi közvetítés

II. RÉSZ: ANGYALTERÁPIÁS MÓDSZEREK
4. fejezet: Beszélgetés az angyalokkal
5. fejezet: A négy „tisztán érzékelési” forma
6. fejezet: Tisztánlátás
7. fejezet: Tisztánérzés
8. fejezet: Tisztángondolkodás
9. fejezet: Tisztánhallás
10. fejezet: Kapcsolatfelvétel az angyalokkal
11. fejezet: Jóskártyák és egyéb módszerek
12. fejezet: Angyalterápiás gyógyítás

III. RÉSZ: SPIRITUÁLIS TANÍTÓ ÉS GYÓGYÍTÓ VAGY
13. fejezet: A fényküldöttek és az életfeladatod
14. fejezet: Milyen lépéseket tehetsz most rögtön?
15. fejezet: Nyilvánosság előtt…
16. fejezet: Profi előadó vagy
17. fejezet: Spirituális gyógyító vagy
18. fejezet: Spirituális tanítók és gyógyítók egészségmegőrzése

Utószó: Spirituális tanító és gyógyító vagy!
Függelék
– Az arkangyalok szakterülete
– Az arkangyalok auraszíne
– Az arkangyalok kristályai és drágakövei
– Az arkangyalok asztrológiai jegyei
Bevezető
Az angyalterápia kezdetei

Gyermekként akkor kerestem a kapcsolatot az angyalokkal, amikor magányos, szomorú vagy beteg voltam, vagy ha féltem. A karácsonyi gömbökhöz hasonló, táncoló színes fényekként jelentek meg, és kecsesen keringtek körülöttem. Érzékeltem, hogy más dimenzióból valók, és csodálatos, másvilági dallamokat hallottam. Az egyetlen dolog, amit velük kapcsolatban értettem, hogy vigasztaló volt a jelenlétük.
Nem hagyományos keresztény családban nőttem fel: Jézus Bibliában leírt gyógyításait pozitív megerősítésekkel és vizualizációkkal ötvöztük. Szüleim a mindennapi élethez használták ezeket a technikákat. Ha például kellett egy jármű a régi tragacsunk helyett, megkértek minket a bátyámmal, hogy képzeljük el, hogy az új autónk ott parkol a ház előtt. Apu még egy modellt is vett abból a típusból, amelyet szeretett volna, és befestette barnára, mert ilyen színű autóra vágyott. Nem sokkal ezt követően meglett az új barna autónk, amely pontosan úgy nézett ki, ahogyan elképzeltük.
Emlékszem anyám imájára is, amelyet gyermekbetegségeink és sérüléseink idején mindig elmondott. A lerobbant mosógép és autó felett is imádkozott, amíg újra el nem kezdett működni. Ezeket az imákat kizárólag Isten és Jézus küldte nekünk. Az angyalok csak karácsonykor és Valentin-napon szerepeltek a szókincsünkben, és akkor is csak mellékszerepeket kaptak.
Egész gyermekkoromat végigkísérte az angyalok jelenléte. A vigasztaló táncoló fények látogatásain kívül élénk álmaim is voltak, amelyekre a mai napig emlékszem; egy bölcs ember utazott velem a mi világunk és más bolygók körül. A legerősebb emlékem az, hogy a bölcs elvitt egy helyre, amelyet ő egyenlítőnek nevezett, és megmutatta, hogy egy hatalmas, ragyogó, tüzes lávafolyam szeli ketté.
Aztán hat- vagy hétéves koromban egyszer a templomunk előtti járdán sétáltam a vasárnapi iskolába menet. Hirtelen átsüvített a testemen a másik dimenzióból származó angyali energia. Éreztem, hogy magasan a járda felett repülök, és döbbenten néztem le saját magamra. Láttam, amint a testem ott áll lent, alattam. Az idő mintha megállt volna egy pillanatra, és egy testetlen férfihang megkért, hogy jól nézzem meg magam. Majd azt mondta:

Ez a te célod, a léleknek és a testnek ez az elkülönítése.

Aztán ugyanilyen hirtelen visszakerültem a testembe, megzavarodva attól, amit épp átéltem.

*

Egész életemben mindig látogattak az angyalok. Embereket is láttam, akik mások szerint nem voltak ott. Most már tudom, hogy nagyon fiatal koromban médiumi képességeim voltak.
Csúfoltak a furcsaságom és a másságom miatt. Természetemből adódóan félénk, érzékeny gyerekként nemigen meséltem másoknak az élményeimről, nehogy kiközösítsenek.
De rengeteg magánbeszélgetést folytattam az őrangyalaimmal. Amikor például fiatal nő koromban túl sokat buliztam, világosan megmondták, hogy úgy fecsérelem az életemet, mintha kidobnám a kukába. Nagy hatást tettek rám, és ennek köszönhetően letisztult az életem. Amikor egy pár év múlva újra elkezdtem bort inni, hangot hallottam, amely világosan azt javasolta, hogy hagyjak fel az ivással, és kövessem a Csodák tanítását. Megfogadtam a tanácsot. Nagyon hasznos volt, és örömömet leltem benne.
Nehezebb időkben az őrangyalaim mindig rengeteget segítettek. Fiatal anyaként például sok pénzügyi problémám adódott. Mégis, akárhányszor be kellett fizetnem valamilyen csekket, vagy be kellett vásárolnom, varázslatos módon tellett rá. Vagy találtam 100 dollárt a földön, vagy megnyertem valamilyen versenyt, mindig a kellő pillanatban ahhoz, hogy enni adjak a családomnak, vagy ki tudjam fizetni a lakbért.
Az angyalok segítettek úgy megváltoztatni az életemet, hogy elég boldog és egészséges legyek. De még mindig csak a legközelebbi családtagjaimnak és barátaimnak beszéltem a látomásaimról és a sok isteni útmutatásról.
Esti tagozaton végeztem el a főiskolát, miközben nappal titkárnőként dolgoztam egy biztosító társaságnál, és neveltem a két fiamat. Keményen dolgoztam, de legbelül éreztem, hogy pszichológiát kell tanulnom. Végül megszereztem a kaliforniai Chapman egyetem tanácsadó pszichológus alap- és mesterfokú diplomáját. A főiskola alatt kezdtem önkéntesként dolgozni a kaliforniai Palmdale-ben egy drog- és alkoholfüggőségi központban, a bentlakó páciensek mellett. Később tejes tanácsadói állást kaptam az intézetben.
Amikor innen eljöttem, kineveztek a kaliforniai Lancaster serdülőknek fenntartott alkohol- és drogfüggőségi központjának az igazgatójává. Mivel azonban szenvedélyesen érdekeltek az étkezési zavarok, eljöttem innen is, hogy dr. John Beck pszichiáter mellett dolgozhassak. Az ő segítségével nyitottam egy járóbeteg-központot Victory Weight Management néven étkezési zavarokkal küzdő páciensek számára. Sikeres praxist fejlesztettem ki kompenzációs kényszeres evők számára: tanácsadással, vizualizációval és megerősítésekkel segítettem őket a fogyásban. „Közvetítettem” is nekik, de nem árultam el, hogy az átadott információhoz médiumi képességeim segítségével jutottam.
Esettanulmányaimból írtam meg a Yo-yo diéta szindróma című könyvemet. Ezzel indultam el az étkezési zavarokkal kapcsolatos interjúk és beszélgetős műsorok rengeteg elfoglaltságot adó ösvényén. Végül annyira lefoglaltak az előjegyzett találkozások, hogy nem maradt időm a saját praxisomra és a központra. Az egyik terapeuta kollégám vette át az utóbbi feladatokat, én pedig írással és kutatással foglalkoztam, és előadásokat tartottam.
Folytattam a pszichológiai témájú könyvek és cikkek írását az étkezési zavarokról és a kapcsolatokról. Gyakran léptem fel televíziós és rádiós beszélgetős műsorokban is , és olyan sokat utaztam, hogy a Los Angeles-i repülőtér jegypénztárosa már névről ismert, ami elképesztő, ha belegondolunk, hogy nap mint nap több ezer emberrel foglalkozik.
Látványos világi sikereim ellenére azonban hatalmas űrt éreztem belül. Mintha életcélom ösvényét hiányoltam volna. Igen, embereken segítettem. De ez mégsem „az” volt. Dolgoztam még pár kórházban és klinikán, de úgy éreztem magam, mint a mókus, aki csak rohan a kerékben, de soha nem éri utol magát. Nem voltam formában, de nem tudtam, hogy mitől lehetnék jobban.
Arra gondoltam, hogy egy magánpraxis talán jobban megfelelne nekem. Otthagytam a klinikákat és kórházakat, és elkezdtem telefonon és személyesen tanácsadói munkát végezni. Valamivel jobban éreztem magam, de az üresség megmaradt. Az egzisztenciális szorongás érzését fedeztem fel magamban, azt, amikor az ember valami értelmet és célt keres az életében… hogy tudja és érezze, hogy amit tesz, annak van értelme.
Továbbra is azt a belső útmutatást kaptam, hogy spirituális témákról adjak elő, aminek – a gyermekkori gúnyolódás emlékei miatt – ellenálltam. Kompromisszumos megoldásként belevettem a könyveimbe és a cikkeimbe néhány spirituális alapelvet. Általában azonban fenntartottam a „normalitás” látszatát, és közben magamban küzdöttem azzal az egyre szorongatóbb érzéssel, hogy valami hiányzik az életemből.
Vannak, akiknek valami drámai eseménytől „padlóra kell kerülniük” ahhoz, hogy felébredjenek, és végre odafigyeljenek saját belső útmutatásaikra. Abban az időben én is ilyen ember voltam. 1995. július 15-én szólalt meg az én ébresztőm, ami örökre megváltoztatta az életemet.
Éppen öltözködtem kaliforniai, Newport Beach-i otthonomban, amikor egy hangos, tisztán hallható férfihang kezdett közvetlenül a jobb fülembe beszélni. Azt mondta:
– Jobban tennéd, ha felhúznád az autód tetejét, különben el fogják lopni.
Tudtam, miről beszél. Fehér 325i típusú BMW-m a garázsban parkolt; letekert fekete vászonteteje láttatni engedte a fehér belső kárpitot. Lehúzott tetővel igen mutatós volt, így magára vonta a figyelmet. Ha azonban a kifakult vásznat felhúztam, senki sem nézte meg.
Meg sem kérdőjeleztem a hang valódiságát, és eszembe sem jutott furcsának találni, hogy egy testetlen hanggal társalgok. Ehelyett megmondtam neki, hogy elromlott az elektromos felhúzó. Tehát sehogy sem tudtam visszahúzni a tetejét.
Ahelyett, hogy vitatkozni kezdett volna, a hang egyszerűen elismételte az előbbieket:
– Jobban tennéd, ha felhúznád az autód tetejét, különben el fogják lopni.
Amikor újra elmondtam, hogy kézzel nem tudom felhúzni a ponyvát, csak annyit válaszolt, hogy akkor kérjem meg Grantet.
A földbe gyökerezett a lábam, és hirtelen úgy éreztem, mintha egy akváriumban lennék. A hang, az angyal, tudta, hogy 14 éves Grant fiam akkor éppen a szobájában volt. És igen, Grant valószínűleg fel tudta volna ráncigálni a ponyvát.
A nyugtalanság azonban már belém bújt, ráadásul máris késésben voltam; éppen templomba indultam. Ezért elköszöntem Granttől, és kirohantam a házból, útközben magamban imádkozva védelemért. A templom felé hajtva elképzeltem, hogy a kocsit fehér fény veszi körül. Ma már tudom, hogy ez a könyörgés is megfelelő formája annak, hogy segítségül hívjuk az angyalokat, mert ők valóban intelligens és élő fehér fénylények.
Amint végighajtottam a Lincoln Boulevardon Anaheimben, erős negatív energiát érzékeltem, mintha valaki mérgező festékkel öntött volna le engem és az autómat. Az első gondolatom az volt, hogy: Kiszúrtak! – ahogyan a vadász fegyverének látcsöve rászegeződik a zsákmányra. A templom parkolójába bekanyarodva még erősebben imádkoztam.
Leállítottam a kocsit; felmarkoltam a kulcsokat, a táskámat és a templomi felvételekhez használt magnómat; és felálltam. Akkor egy hangos férfihangot hallottam, amint trágár kísérőszavakkal cifrázva a kocsikulcsomat és a táskámat követeli.
Megfordultam, és egy sötét ábrázatú férfit láttam, amint egy fegyvernek tűnő tárgyat szegez rám. Mögötte állt egy másik férfi egy járó motorú autó mellett.
Hamar észrevettem, hogy a közelebb álló férfi alacsonyabb nálam. A félelemtől tágra nyílt szemmel meredt rám. Éreztem, hogy amikor kiszúrta a kocsimat, nem számított rá, hogy ilyen magas vagyok (175 cm magas vagyok, és aznap magas sarkú cipő volt rajtam), és hogy máris kezd pánikba esni amiatt, amit tesz.
Azt is tudtam, hogy ha odaadnám neki a kulcsaimat, ahogy kérte, az nagy érvágás lenne számomra. Az autómat már teljesen kifizettem, csak a felelősségbiztosítást kellett fizetnem. Lopás ellen nem volt biztosításom, ezért szilárdan eltökéltem, hogy nem adom.
Újra megszólalt az angyal, aki aznap korábban beszélt hozzám. Azt tanácsolta, hogy teljes erővel sikítsak. Most nem álltam le vitatkozni vele, hanem olyan hangosan sikoltottam, ahogy a torkomon kifért, egy a hasam mélyéből felszökő hangon. Ősrégi érzés töltött el, mintha valami belső ősasszonnyal találkoztam volna. Láttam, amint a férfi szeme még jobban rám mered, amint hátrálni kezd.
Hozzávágtam a magnómat, és addig sikoltoztam, amíg egy nő, aki a parkolóban ült a kocsijában, felnézett, és észre vette, mi a helyzet. Azonnal dudálni kezdett, hogy segítséget kérjen, és az emberek ezt meghallva kirohantak a templomból. Ahogy a parkoló megtelt emberekkel, a férfi beugrott a várakozó autóba, és elhajtottak.
A sokktól és a hálától térdre estem. Még mindig éltem. Megvolt a kocsim és a táskám. A fejem zúgott, amikor ráébredtem, hogy az a testetlen hang egy órával ezelőtt tudta, hogy meg fognak támadni. Honnan tudhatta?
A parkolóban térdelve sokszor megköszöntem Istennek, hogy védelmezte az életemet és a tulajdonomat. Alázatot ébresztett bennem, hogy szükségtelenül besétáltam egy életveszélyes helyzetbe, miután nem törődtem az angyal figyelmeztetésével. Megfogadtam, hogy ettől kezdve odafigyelek az útmutatásokra. Ezek pedig világosak voltak: tanítsd meg a lehető legtöbb embernek a lehető leggyorsabban, hogy az angyalok valóságosak.
Másnap, 1995. július 16-án egy Las Vegas-i egészséges ételekről szóló kongresszuson kellett egy rövid előadást tartanom, majd dedikálnom Constant Craving című könyvemet. Ahelyett, hogy az akkor jellemző kosztümömet viseltem volna, az egyik kedvenc „istennőruhámat” vettem fel egy kristálynyaklánccal. Készen álltam arra, hogy nyilvánosan előbújjak a spirituális szekrényből, és megmutassam, ki vagyok valójában.
Beszélni kezdtem az angyalokról a magánpraxisomban a pácienseimnek és az újságok szerkesztőinek. Elmondtam a médiaproducereknek, hogy csak akkor lépek fel a televízió- és rádióműsoraikban, ha hagyják, hogy Istenről és az angyalokról beszéljek. Egy páran beleegyeztek, mindenki más pedig kidobta a névjegyemet a kukába. Én azonban kitartottam az ígéretem mellett, és követtem az angyalokkal kapcsolatos tanításról szóló útmutatást.

*

A pácienseim az angyalok segítségével látványosan gyorsan kilábaltak érzelmi problémáikból. Egy Martha nevű nő esetére különösen jól emlékszem: akkor már majdnem egy éve próbáltam segíteni neki (a hagyományos tanácsadás módszereivel) túljutni kompenzációs kényszeres evési zavarán. A nyugat-kaliforniai születésű nő egy dél-kaliforniai általános iskola igazgatóhelyettese volt. A családjában ő szerzett elsőként főiskolai diplomát, és töltött be vezető állást, amire igazán büszke lehetett.
Egy nap elesett a munkahelyén. Az orvosa gerincműtétet javasolt, amit Martha halogatni próbált, mert félt az altatástól és az operáció utóhatásaitól. Elment csontkovácshoz, masszőrhöz és egy reikigyógyítóhoz is a hátpanaszaival, de nem múlt el a fájdalma. Végül ágyba kényszerült, és már csak bottal tudott járni.
A kocsilopás-kísérlet után elkezdtem minden páciensem kezeléséhez angyalokat hívni segítségül; így volt ez Martha esetében is. Pár nappal a kitűzött műtét előtt megkérdeztem tőle, hogy ha hallaná az angyalait, mit gondolna, mit mondanának neki. (Én már tudtam, hogy mit üzennek, de azt kérték, hogy tanítsam meg Marthát meghallani őket. Azt mondták, ha én adnám át az üzenetüket, nem hinné el. Ha azonban ő maga hallja, elhinné és követné a tanácsukat.)
Martha hátrahőkölt, és tiltakozva közölte, hogy nem hinné, hogy hallja az angyalait.
Az angyalok súgására finoman nógatni kezdtem:
– Martha, ha képes lennél hallani az angyalaidat, szerinted mit mondanának neked a hátadról?
Az angyalok azt mondták, hogy ha egy képzeletbeli dologra vetítve fogalmazom meg a kérdést, az segítene Marthának ellazulni, bár az üzenet nagyon is valóságos, nem képzeletbeli.
Martha sóhajtott, és suttogva válaszolt:
– Szerintem azt mondják, hogy nem a megfelelő munkahelyen dolgozom, és túl messze élek a családomtól.
És most rajtam volt a sor, hogy sóhajtsak, mert pontosan ezt hallottam én is. Éreztem, hallottam és láttam, amint az angyalok megtapsolják Marthát és engem is. Segítettem egy embernek meghallani az angyalait.
Az üzenet teljesen indokolt volt, hiszen Martha sokat panaszkodott iskolája kíméletlen politikai klímája miatt. Mégsem mert kilépni, mert a családban annyira büszke volt mindenki a karrierjére.
Elkéredzkedett az orvostól, aki megengedte, hogy hazarepüljön. Amint kilépett a reptérről, képes volt egyenesen állni és az addig nélkülözhetetlen bot nélkül járni. Annyira jól érezte magát a családja körében, hogy elhatározta, ott a környéken keres másik állást.
Beadta az önéletrajzát a helyi általános iskolába, és két héten belül igazgatói állást kínáltak neki. Ez előrelépést jelentett előző, igazgatóhelyettesi posztjához képest. Boldogan elfogadta az állást, lemondta a műtétet, és a családja közelébe költözött. A mai napig boldogabb és egészségesebb, mert követte az angyalai útmutatását.
A többi páciensemmel is hasonló pozitív eredményt hozott, hogy meghallgattuk és követtük az angyalaik üzeneteit. A gyógyítási módszerekkel kapcsolatban is kaptam angyali instrukciókat, amelyek jelentős eredményeket hoztak pácienseim és a magam számára is.
Írni kezdtem ezekről az angyali üzenetekről, és elhatároztam, hogy megkérdezem a kiadómat, a Hay House-t, hogy érdekli-e őket az anyag. Addig a napig mindig hosszú ajánlásokat írtam, amelyben hivatalosan felkértem a társaságot, hogy fontolja meg az új könyvem kiadását. Ezúttal azt az útmutatást kaptam, hogy csak küldjek el egy rövidke e-mailt az új könyv leírásával, amelynek a címe Angyalterápia. Elképesztő módon a Hay House vezetője, Reid Tracy azonnal beleegyezett a könyv kiadásába, bár akkor még sem ő, sem én nem tudtuk, mi lesz benne.
Az Angyalterápia írása közben azonban igen borzalmas és teljesen szokatlan fejfájásaim voltak. Új szokásomhoz híven az angyalaimhoz fordultam útmutatásért. Azt mondták, hogy mivel a könyvemhez magas rezgésű angyali üzeneteket fogadtam, ez úgy csapott össze étrendem alacsony rezgéseivel, ahogyan az az időjárási viharoknál szokott lenni.
Az angyalok rámutattak, hogy napi csokoládéfogyasztásom különösen alacsonyan tartotta a rezgéseimet. Elmagyarázták, hogy a csokoládé utáni erős sóvárgásom a szeretet iránti vágyam jele, de igazi szeretetet csakis energetikailag, nem pedig az ételeken keresztül kaphatok.
Csakhogy nem tudtam, mit tegyek, hiszen naponta rám tört a csokoládéevési vágy. Ezért az angyalokhoz fordultam segítségért. Rafael arkangyal, a gyógyítás angyala jelent meg előttem, és vaskos mutatóujjával a két szemem közé mutatott. Éreztem és láttam, amint a homlokom ragyogó, zöld fényhullámokat szív magába. Kellemes érzés volt, mint egy gyengéd masszázs.
Másnap nem sóvárogtam csokoládé után. Ez 1996-ban volt, és én azóta sem vágytam rá, és nem is ettem csokoládét. Ez csoda volt a javából, mert életem legnagyobb részében addig a mindennapi étrendem része volt. (És persze addig szűnni nem akaró pattanásaim is felszívódtak azóta, a csokoládémentes étrendnek köszönhetően.)

*

Minden egyes alkalommal, amikor megtanultam egy új angyali gyógymódot, ki is próbáltam a pácienseimen. Bár azelőtt féltem a nyilvános száműzetéstől amiatt, hogy ilyen nyíltan beszélek az angyalokról, pont az ellenkezője történt, és egyszerre zsúfolásig telt az előjegyzési naptáram páciensekkel és előadásokkal. A kezelésekre majd’ három évre előre betelt a naptáram! Rájöttem, hogy ha nem figyelek oda az időbeosztásomra, a naptáram fokozatosan megtelik, korlátlanul terjeszkedve a jövőbe.
Ezért elmentem imádkozni a tengerpartra. Mindent átadtam Istennek, és elmondtam neki, hogy bízom benne, hogy Ő tudja a tökéletes megoldást az időbeosztásom kiegyensúlyozására. Azonnal küldött egy képet, és máris pontosan tudtam, mit kell tennem: meg kell tanítanom másokat is arra, hogyan vezethetnek angyali üléseket és terápiát.
A kurzusaimat eredetileg Okleveles Spirituális Tanácsadói szemináriumoknak hívtam, majd később megváltoztattam a nevet Angyalterápiás gyógyítói szemináriumra. Beindítottam egy módosított programot is Angyali intuíciók néven, amelyet csak Ausztráliában tanítok.
A kezedben tartott könyv tehát kézikönyv, amelyben a tanfolyamaimon tanított módszereket és üzeneteket találhatod meg. Az anyag egy részét más munkáimból kölcsönöztem, mert mindenképpen alapos betekintést szeretnék nyújtani az angyalterápiába. Imádkozom érte, hogy a könyv segítségével ráébredj tiszta, isteni összeköttetésedre, és rálépj az ösvényre, amely életcélod beteljesítése felé vezet.
Szeretettel,

Doreen Virtue

I. RÉSZ
Kapcsolatteremtés az angyalokkal és arkangyalokkal

1. fejezet
Az angyalok

Mielőtt belevágnánk az angyalterápia tudományába, nézzük meg, mit is jelentenek az egyes kifejezések, és alapozzuk meg az angyalokkal kapcsolatos tudásunkat.
A mi fogalmaink szerint az „angyal” mennyei (nem fizikai) lény; Isten ego nélküli hírnöke. Az angyal szó görög eredetű, és valóban azt jelenti, hogy „Isten hírnöke”. Az angyalok hozzák el nekünk a mennyei szeretetet és útmutatást.
Egész életemben tisztánlátóként éltem, így volt alkalmam megfigyelni, hogy minden egyes személyhez legalább két őrangyal tartozik. Sokakat ennél is többen kísérnek – vagy azért, mert ők maguk kérték ezt, vagy mert mások kérték Istent, hogy küldjön melléjük angyalokat a nevükben. Ők a személyes angyalaid, akik egész életedben mindig veled vannak. Vannak olyan angyalok is, akik – körülményeid és időszakos szükségleteid függvényében – jönnek és mennek az életed során. A legfontosabb őrangyalaid azonban kitartóan veled maradnak.
Az őrangyalaid minden napod minden pillanatában melletted vannak. Feltétel nélkül szeretnek, akármi történjék is, és a legjobbat akarják neked. Soha nem fárasztod vagy untatod, frusztrálod vagy idegesíted őket. Végtére is angyalok!

Az angyalok segítsége
Az angyalokhoz nem imádkozunk, és nem imádjuk őket. Minden dicsőség Istené. Az angyalok nem kötődnek semmilyen valláshoz, mindenfajta hit híveit segítik. Jézus és minden vallásos hit felemelkedett mesterei mellett dolgoznak.
Az angyalok célja Isten akaratának beteljesítése, azaz a béke elhozatala a Földre az egyes embereken keresztül. Jól tudják, hogy ha minden egyes ember békességben él, akkor az egész világra békesség szállhat. Ezért életed célja az, hogy békességre lelj, az angyalok pedig ebben akarnak segíteni neked.
Bár igaz, hogy a nehézségek révén fejlődünk, az angyalok azt is mondják, hogy a derűs nyugalom még erősebb hajtásokat hozhat. Békességben élve sokkal könnyebben megtaláljuk a módját, hogy terveinkkel és kreativitásunkkal egymás javát szolgáljuk, és ilyenkor a testünk is egészségesebben működik. Kapcsolataink fejlődnek és virágoznak, mi pedig Isten szeretetének példáját sugározzuk.
Néha azt hallom az emberektől, hogy mivel Isten már úgyis tudja, mire van szükségük, nem kérnek tőle semmit. Igaz… de mégis szabad akarattal élő lényeknek teremttettünk. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten és az angyalok nem avatkozhatnak az életünkbe az engedélyünk nélkül. Vagyis a segítségüket kérnünk kell ahhoz, hogy segíthessenek.
Nem számít, hogy hogyan kéred, csak az, hogy kérd. Kimondhatod a kérésedet fennhangon, magadban, vagy akár le is írhatod. Elénekelheted, suttoghatod, legépelheted, de még bele is kiabálhatod a világba, hogy égi segítséget kérsz. Megfogalmazhatod pozitív, megerősítő kijelentésként, de könyörgésként is. A segítségkérés bármely formájával megadod Istennek és az angyaloknak az engedélyt a beavatkozásra.
Sokan mondogatják azt is, hogy nem akarják zavarni az égieket a maguk kis pitiáner kéréseivel. A mennyei lények számára azonban semmi sem lehet túl kicsi vagy túl nagy. Egyszerűen csak segíteni akarnak minket mindenben, ami békét hozhat, és nagyon sokszor a kis szívességek érlelik meg a tartós békesség gyümölcsét. Az angyalok szerint ugyanígy pontosan az apró feszültségteremtő tényezők azok, amelyek aláássák a békességünket. Kérj hát segítséget – hiszen ezzel hozzájárulsz a világbékéhez.
Ha nem tudod, mit kérj, nem baj. Kérheted egyszerűen azt, hogy segítsenek békére lelned, és máris munkához látnak az érdekedben. De kérhetsz konkrét dolgot is Istentől, és hozzáteheted, hogy erre vagy valami még jobbra vágysz – mert az égiek mindig magasabbra teszik a mércét, mint mi itt, a földön.
Csak azt ne írd elő Istennek és az angyaloknak, hogy hogyan hozzanak helyre egy-egy helyzetet. Ugyanígy aggodalmaskodásra se vesztegesd az idődet vagy az energiádat, hogy hogyan segít majd meg az ég. A „hogyant” hagyd Isten végtelen bölcsességére. Csak az a dolgod, hogy segítséget kérj, majd kövesd a küldött útmutatást (erről később bővebben szólok még).
Néha megkérdezik tőlem, hogy miért beszéljenek az angyalokkal, amikor Istennel is beszélhetnek. Ez nagyon jó kérdés! Amikor feltettem ugyanezt a kérdést Istennek és az angyaloknak, ezt a választ kaptam:

Amikor az emberek félnek, és a lehető legnagyobb szükségük lenne égi segítségre, a rezgéseik túl alacsonyak ahhoz, hogy meghallják és megérezzék Isten tiszta szeretetét. Az angyalokat, akik közelebb vannak a földhöz, könnyebb meghallani és érezni akkor is, amikor félünk vagy feszültek vagyunk. Ők képesek megemelni a regéseinket, és segítenek legyőzni a félelmeinket, békét találni és visszaállítani tiszta isteni összeköttetésünket.

Mindenki képes meghallani Istent és az angyalokat, és beszélni velük. Nem kell ehhez különleges képzés vagy tanfolyam, és nem is kell külön kiérdemelni. Mindenki egyformán alkalmas és érdemes az égiek szeretetére és segítségére. Isten képére és hasonlatosságára teremttettünk, ezért megvannak bennünk a szeretet, a bőség, az egészség, a szépség és a jóság isteni minőségei. Mindnyájunkban.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy ha mindenkinek vannak őrangyalai, akkor hogyan lehet gonoszság és szenvedés a világon. Ez is nagyon jó kérdés. Ha mindenki hallgatna az őrangyalaira, a világ népei szeretetben és békében élnének. Nem bukkanna fel a források szűkössége miatti aggodalom szülte gonosz, ami önzésre készteti az embereket.
Az angyalokkal végzett munka során ezzel szemben ráébredsz majd, hogy nem kell versenyt futnod, mert mindenből jut bőven mindenkinek. Elkezded bőkezűen megosztani mindenedet, és nem fogsz attól félni, hogy kiapadnak a forrásaid.
Az angyalok nem azonosak eltávozott barátainkkal és rokonainkkal. Bár ők is cselekedhetnek az angyalokhoz hasonlóan, attól még emberek maradnak – egójukkal és esendő gondolkodásukkal együtt. Semmi baj nincs azzal, ha a nagyanyáddal vagy egyéb elhunyt szeretteiddel társalogsz, hogy kapcsolatban maradj velük. Ha azonban tiszta isteni útmutatást keresel, Istenhez és az ego nélküli angyalokhoz (valamint Jézushoz vagy egyéb olyan felemelkedett mesterhez, akivel megérted magad) kell intézned a szavaidat. (A 3. fejezetben foglalkozunk a közvetítéssel, azaz a mennybe költözött szeretteiddel való kapcsolatfelvétellel.)
A szellemvilágot, az angyalok lakhelyét nem az üveghegyen túl kell keresnünk. A mennyország itt van körülöttünk, csak egy másik dimenzióban… Hasonlóan a különböző rádióállomások eltérő, egyszerre jelenlévő sávszélességéhez.
Angyalaid olyan égi lények, akik soha nem éltek földi emberként, hacsak nem öltöttek korábban ideiglenesen emberi testet, hogy elhárítsanak egy-egy válsághelyzetet, vagy töltöttek egész emberi életeket közöttünk azért, hogy közvetlenebbül segíthessenek és vezethessenek bennünket.

A kilenc angyali kar
Az angelológia vagy angyaltan az alábbi kilenc angyali „kart” vagy ágazatot különbözteti meg:

* Szeráfok: Az angyalok legmagasabb rendje; fényesen ragyognak, mert ők állnak a legközelebb Istenhez. Tiszta fénylények.
* Kerubok: Az általában pufi gyermekként, Cupidóhoz hasonló szárnyakkal ábrázolt kerubok alkotják a második legmagasabb rendet. A tiszta szeretet lényei.