| Rövid jellemzés |
A sors törvényeinek célja, hogy jobb rálátásunk legyen a tudatos teremtés témakörére. Használjuk e kötetet az élet tankönyveként, mert életbevágóan fontos, hogy megtanuljuk a világ működésének szabályszerűségeit. |
A sors törvényei hasonlóak a fizika törvényeihez. Aki ismeri őket, profitálhat belőlük, aki viszont nem vesz róluk tudomást, könnyen megütheti a bokáját.
Ruediger Dahlke már évtizedek óta foglalkozik az élet jelenségeiben megnyilvánuló törvényszerűségekkel. A sors törvényeinek célja, hogy jobb rálátásunk legyen a tudatos teremtés témakörére. A rezonancia törvényének fontossága mára már mindenki számára nyilvánvaló, hiszen jól megtanultuk, hogy azt vonzzuk be az életünkbe, amire gondolunk, és amire az érzelmeink irányulnak. Most viszont megtanulhatjuk, hogy ez csupán második a törvények sorában, hiszen a polaritás még a rezonanciánál is fontosabb. Vagyis az ellentétek párban járnak, a jó megjelenésekor számolnunk kell a rossz felbukkanásával is; a fény ragyogása árnyékot szül és így tovább. E két központi törvény mellett számos kisebb szabályszerűség és működési elv határozza meg a világ alakulását, amilyenek a szokásaink, hagyományaink is, amelyek különböző tudati mezőket hoznak létre.
Használjuk e kötetet az élet tankönyveként, mert életbevágóan fontos, hogy megtanuljuk a világ működésének szabályszerűségeit. Abbéli próbálkozásaink ugyanis, hogy semmibe vegyük ezeket, nyilvánvalóan kilátástalanok, és minden szinten csak kárt okoznak. Eddig még egyetlen embernek sem sikerült elkerülnie a sorsát! Az idő megérett a változásra! Kezdjük rögtön azzal, hogy megismerjük a sors törvényeit, együtt működünk velük, s így minden szempontból és minden szinten sikeresebb életben lehet részünk. Olyan életben, amelyik amellett, hogy több örömöt okoz, és több tapasztalattal ajándékoz meg, izgalmasabb és boldogabb is.
További ezoterikus és spirituális könyvek az Édesvíz Webáruházakciós könyvajánlatainak oldalán találhatók!
Olvass bővebben a könyvről az ÉDESVÍZ MAGAZINBAN!
Tartalom
Köszönetnyilvánítás
Bevezetés
Az élet játékszabályai
A törvények hierarchiája
Alárendelt törvények
Rend a törvényrendszereken belül
A törvények betartása
A polaritás törvénye világunk meghatározó tényezője
Polaritás a modern természettudományban és technikában
A polaritás eredete, illetve polaritás és szexualitás
Polaritás és emberi kapcsolatok
Polaritás a gazdaságban és a politikában
A jó és rossz problémája
A kivetítés története
Kiutak a polaritás dilemmájából
Csapdák a polaritás birodalmában – az egyoldalúságtól a pozitív gondolkodásig
Történelmi példák a polaritás kezelésére
Az árnyék elfogadása a modern életben
A hétköznapi árnyak és hozzájuk fűződő viszonyunk
A rezonancia vagy vonzás törvénye
A rezonancia törvényének jelentése
A hétköznapi titkok mögött rejlő rezonancia
Hozzáállás és rezonancia
A rezonancia jelenségei
Rezonancia és tudomány
A rezonancia nem titok, hanem sok mindenre magyarázatot adó jelenség
A rezonancia törvényének következményei
Tegyünk magunkat éretté!
Rezonancia és polaritás
A szeretet mint a rezonancia egyik jelensége
A rezonancia haszna
A nyelv eszközének rezonanciája
Rezonancia és polaritás egy gyakorlati feladatban
Az észlelés, avagy: Milyen valóságos az általunk látott valóság?
Észlelés és politika
Illúzióvilágok
A valóságunk mögötti valóság
Az okkeresés rövid története
A megismerés útja – elemzés és belátás
A belső képeken keresztül vezető utak
Hipnózis – a tudat koncentrálása
A placebo-hatás, avagy a tudat uralma a test felett
A tudat befolyása a gépekre
Tudat és anyag
Minden rendelkezik tudattal
Tudat és hierarchia
A kezdet törvénye
Három súlyos eset és egy autó – a kezdet törvényének alkalmazása
Szinkronicitás
A pars pro toto elv, avagy a rész és az egész
A mikrokozmosz azonos a makrokozmosszal
Tudat, egyensúly és elevenség
Polaritás a mikro- és makrokozmoszban
A mikro- és makrokozmosz elemei és szervrendszere
A légzés
Az anyagcsere
Az emésztés
A keringés
Az ember és a Föld védekező rendszere
Morfogenetikus mezők
A mezők keletkezése
A mezők és az emberi szervezet
A mezőelmélet következményei és alkalmazása
Szertartások – a mezők legszembetűnőbb hatása
A katolikus esküvő példája
A szertartások másolása és pótlása
Ősi szertartások és mechanizmusaik
A már kialakult mezők fennmaradása és befolyása
Hétköznapi és közlekedési szertartások
Sportrituálék
A foci mezeje
Szertartások, mezők és a pedagógia
A „függőleges gondolkodás” és világképe
Az őselvek konkrét rendszerei
A hermetikus filozófia őselvrendszere
Az őselvek alkalmazásának következményei
A kleptománia és a Merkúr-elv
Hollywood és az őselvek
A kábítószerek és a Neptun-elv
…Rudolf Steiner példáján
A valóság tortájától az egyetemig
Ősi gondolatok az őselvek világáról
Álkauzalitás mint a hasonlóságokban történő gondolkodás sírásója
Megfelelni az őselveknek – szolgálni az isteneket?
A törvények alkalmazása és a „szerelemmel” kapcsolatos őselvek
A szerelem biokémiája
A szerelem és az élet törvényei
A szerelem és az őselvek
Bezárul a kör
Jegyzetek
Ruediger Dahlke művei
Bevezetés
Az élet játékszabályai
Úgy tűnik, végre megérett az idő arra, hogy széles körben is terjesszék az élet törvényeit. Titkosak sohasem voltak, még ha egyesek kacérkodtak is a gondolattal. A nagy többség és a nyilvánosság elől azonban mindig is megpróbáltak elrejtőzni, ahogyan azt a kvantumfizika képletei, a klasszikus zene partitúrái és a tarotkártyán bemutatott ókori egyiptomi beavatási szertartások még ma is teszik. Az emberek többsége egyszerűen nem jutott hozzá az élet törvényeihez.
Bár ma már a verebek is a rezonancia törvényéről csiripelnek, ügyes marketinggel titkot kreáltak belőle, hogy milliószámra terjeszthessék. Ez valóban nagy előrelépés, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a rezonancia törvénye csak a második a sors törvényeinek sorában, így azok, akik nem ismerik az ennél is fontosabb polaritás törvényét, könnyen veszélybe kerülhetnek. Miután több mint húsz éven át e két törvény jelentette tanulmányaim alapját, számomra is megérett az idő, hogy írjak róluk egy könyvet.
Mielőtt belekezdenénk egy játékba, kézenfekvő, hogy először is megismerkedünk a szabályaival. A sportnál ez zökkenőmentesen történik, nem úgy a kozmikus játéknál, vagy ahogyan az indiaiak az életet nevezik, a lilánál. Mindannyian tudjuk, hogy félidő után a focistáknak térfelet kell cserélniük a másik csapattal, saját életünk közepéhez érve azonban úgy folytatjuk tovább a játékot, mintha mi sem történt volna. Nem csoda, ha a többségünk ezekután sorozatosan öngólt rúg életének második felében. Elszalasztjuk a térfélváltást, illetve irányváltást, és nincs, aki figyelmeztessen rá minket.
A többségnek arról sincs semmi fogalma, mit jelent a les szabálya az élet játékában – a fociban bezzeg tudják. Sokan tudatosan lesből játsszák az életüket, és csodálkoznak, ha elmarad a várva várt elismerés. Ha nincs részünk „sikerben”, második esélyt kapunk ahhoz, hogy átállítsuk a váltót, az elmaradt elismerés ugyanis arra enged következtetni, hogy valami nincs rendben. Ilyenkor újra lehetőségünk nyílik, hogy megtanuljuk a játékszabályokat, és a jövőben sikeresebbek legyünk. Az emberek többsége nem él ezzel a lehetőséggel, és hajlamos a kivetítésekre. Ha mások góljai elismerést aratnak, a sajátjaik azonban nem, szívesebben keresik a felelősséget kívül, másoknál, mint saját maguknál. Ilyenkor szidják a „bírót”, és őt teszik felelőssé a saját tehetetlenségükért. Úgy gondolják, hogy az élet játékában a politikusok, a vállalkozók, a tanárok, az újságírók, az orvosok és elsősorban a partnerük, valamint saját gyermekeik a döntőbírák – egyszóval a „többiek”.
Aki nem belül, hanem kívül keresi a felelőst saját sikertelenségéért, ellenséget lát a világban. Minél többet panaszkodik valaki, annál kevésbé ismeri a játékszabályokat és a törvényeket. Aki megérti őket, nem panaszkodik, hanem megpróbál megfelelően viselkedni, sikereket aratni, és a kudarcokat is alázattal viseli. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kritika nélkül el kellene fogadnunk a balsorsot, vagy szét kellene tárnunk a kezünket.
Ha sokan panaszkodnak – ahogyan az a 2006-os labdarúgó-világbajnokság előtti években Németországban is történt –, szabályszerűen egyfajta „nyavalygómező” keletkezik. Ezekben az években az embernek az volt a benyomása, hogy a németeknek agylebenyeiken (ezek többek között a boldogság érzéséért felelősek) és halántéklebenyeiken (ezek teszik lehetővé az egység megtapasztalását) kívül egy „nyavalygólebenyük” is lett. Az evolúció természetesen nem ilyen gyors. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy kialakult egy energetikai mező azzal a hallgatólagos egyetértéssel, hogy csak a negatív tapasztalatok számítanak. Ezek voltak azok az évek, amikor bár a németek világszerte éllovas pozícióhoz jutottak a környezettechnológiában, alig vettek róla tudomást, és nem is tartották fontosnak. Mivel a mezők bárki által érthető és megtanulható szabályoknak és törvényeknek engedelmeskednek, némi tudatossággal fejlődést elősegítő mezőket is ki lehetne alakítani. A nyavalygók országa helyett Németország a környezettechnológia mestereinek országa is lehetett volna.
Ez a könyv a hagyományos gondolkodás mellett egy másik, mélyebbre ható világszemléletet is be szeretne mutatni. Püthagorasz, aki máig az a2 + b2 = c2 tételéről ismert, két körből álló iskolát alapított: a külsőt exoterosnak, a belsőt esoterosnak nevezte el. Míg ez utóbbi kör a dolgok lényegével – például a számok minőségével – foglalkozott, e tudás gyakorlati alkalmazása a külső kör feladata volt – ebben az esetben tehát a számokkal való műveletek, azaz a számolás. A belső kör tudott a külsőről, a külső kör tagjai azonban idővel elfeledkeztek a belső körről – ez vetette fel a „titokban tartás” gyanúját.
Minél ritkábban panaszkodik valaki, annál többet értett meg az életből.
Az „ezotéria” szó annak a belső körnek, esoterosnak a nevéből ered, amelynek impulzusairól a világi beállítottságú külső kör egyre inkább nem vett tudomást, majd fokozatosan el is felejtett. Az ezotéria tehát eredetileg a belső körnek a dolgokról és a sors törvényeiről alkotott tudását jelentette. A belső kör tana, az ezotéria természetesen nem felelős azokért a jelenségekért, amelyek manapság a nevében történnek, ahogyan a „vallás” szó sem tehető felelőssé mindazokért a tévedésekért és szörnyűségekért, amelyek egyes vallási közösségekben előfordulnak.
A két kör – egy belső és egy külső – ábrázolása számos hagyományban még ma is fellelhető. Tagjainak csekély száma miatt a belső kört mindig kisebbnek ábrázolták. Az iszlám vallásban a belső kör a szúfikat és a derviseket szimbolizálja, míg a külső a szunnitákat és a síitákat. A kereszténységben a már alig fellelhető János-kereszténység alkotja a belső kört, a katolikus Péter-kereszténység világi nézetei és a később kivált evangélikusok tanai pedig a külsőt.
Csak mostanra érett meg az idő, hogy a két kör tudjon egymásról – ez a könyv ehhez a folyamathoz próbál hozzájárulni. Még ha Püthagorasz külső köre időközben egy rendkívül széles körré, mezővé nőtte is ki magát – például a természettudományok formájában –, és alig érdeklődik a belső kör iránt, egyre inkább csökken a kettejük közt lévő távolság.
