A JÓ SZÜLŐ KÉZIKÖNYVE
Hogyan neveljünk önállóan gondolkodó gyermeket?
| Rövid jellemzés |
Dr. Elisa Medhus írása átfogó kézikönyv, mellyel becsületes, intuitív és önálló gondolkodóvá nevelhetjük gyermekeinket, akik nemcsak az eszükre, hanem a szívükre is hallgatnak. |
A helyzet az, hogy gyermekeink szabad lelkű, belülről vezérelt, önállóan gondolkodó lénynek születnek. Nekünk, szülőknek mindössze annyit kell tennünk, hogy tiszteletre tanítjuk őket mások és a környezetük iránt ahelyett, hogy erőszakos irányítással a társadalomnak tetsző életmódra kényszerítenénk őket. Ehelyett azonban általában azt tanítjuk nekik, hogy mások helyeslése és elismerése szerint alakítsák a döntéseiket.
Egy belülről vezérelt gyermek belső viszonyítási pontjával, az ész erejével vizsgálja meg döntése minden lehetséges következményét. Körültekintően mérlegeli a kérdést, és nem azért dönt, hogy megnőjön mások szemében, hanem mert meggyőződése, hogy neki úgy a jó. Szülőként arra kell törekednünk, hogy gyermekeink mielőbb kialakítsák ezt a belső iránytűjüket. Vezessük rá őket, hogy nem a tetteikkel, hanem a tetteiket előidéző teremtő erővel azonosak, és önértékelésük szempontjából nem a döntés következménye, hanem maga a tudatos döntéshozatal a fontos.
A könyv részletesen foglalkozik olyan lényeges, minden szülőt foglalkoztató kérdésekkel, mint a modernkori szépségideál és a serdülők testképe, a drog- és alkoholproblémák, a szexualitás, a számítógép és más technikai vívmányok uralma életünkben, a fogyasztói társadalom torz értékrendszere és a mindent elborító versenyszellem. A kötet második része ábécérendbe szedi azokat a speciális helyzeteket, amelyekkel többé-kevésbé minden szülőnek szembe kell néznie és meg kell birkóznia: segít megérteni az okokat és a problémák kezelésének helyes módjait.
Nekünk mindössze annyit kell tennünk, hogy igyekezzünk mindnyájan minden nap megtenni minden tőlünk telhetőt, miközben egy percre se felejtsük el, szavaink és tetteink milyen mély nyomot hagynak gyermekeinkben!
További ezoterikus és spirituális könyvek az Édesvíz Webáruházakciós könyvajánlatainak oldalán találhatók!
Olvass bővebben a könyvről az ÉDESVÍZ MAGAZINBAN!
Tartalom
AJÁNLÁS
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
ALAPOZÁS
BEVEZETÉS
Miről szól a könyv?
A belülről vezérelt gyermek öt alapvető vonása
A belső/külső vezérlés közötti különbség
JÁTÉKTERV
A BELÜLRŐL VEZÉRELT GYERMEK NEVELÉSÉNEK HÉT MÓDSZERE
EGY – A HELYES CSALÁDI KÖRNYEZET MEGTEREMTÉSE
Szüntessük meg a külső vezérlést támogató elemeket!
Néhány szó a testvérek befolyásáról
A családi identitás jelentősége
KETTŐ – A GYERMEK EGÉSZSÉGES BELSŐ DIALÓGUSÁNAK MEGTEREMTÉSE
Az önvizsgálat nyolc módszere
Az egészségtelen belső párbeszéd megszakítása
Szembesítsük őket egészségtelen belső párbeszédükkel!
Segítsünk, hogy kiheverjék az igazság felismerésének hatásait!
Segítsünk, hogy becsületes, egészséges belső párbeszéddel rátaláljanak a megoldásra!
Mutassunk példát a becsületességre!
HÁROM – A GYERMEK ÖSZTÖNÖS MEGÉRZÉSÉNEK FEJLESZTÉSE
Mutassunk példát megérzésünk használatára!
Bátorítsuk megérzéseik követésére a gyermekeket!
A megérzés erősítésének módszerei
Játékok a megérzéssel
Intuíciós napló
Az intuíciós jelek helyes értelmezése
NÉGY – EMPÁTIÁRA NEVELÉS
A „jótékony önzés” működése
Az „empátia-triád” és a megértés
Empátia fejlesztése közhasznú tevékenységgel
Empátia fejlesztése belső párbeszéd segítségével
Empátia fejlesztése szerepjátékkal
Empátia fejlesztése „én-üzenetekkel”
Mutassunk példát az empátiára!
Ne ítéljük el a szegényeket!
ÖT – FEGYELMEZÉS A BELSŐ VEZÉRLÉS SZOLGÁLATÁBAN
Hogyan fegyelmezzünk a belső vezérlés elősegítése érdekében?
A belső vezérlést fejlesztő fegyelem tizenkét alapkövetelménye
Nyolc fegyelmezési módszer a belső vezérlés erősítésére
HAT – SEGÍTSÜNK, HOGY MAGUKRA TALÁLJANAK A KUDARC UTÁN!
Beszéljük meg hibáinkat a gyermekeinkkel!
Ne büntessünk eltiltással!
Osszuk meg hibáink tanulságait!
A meghiúsult kísérlet értéke
Nem a tökéletesség, hanem az egyéni eredmény a fontos
Hibaverseny
Borítsunk fátylat a régi kudarcokra!
Tanítsunk „kudarc-toleranciát” – ne fújjuk fel a hibákat!
Támogassuk a hibákat!
Önállóságra nevelés
A kudarc és az önbecsülés szétválasztása
Szenvedni jó
HÉT – GYERMEKEINK ÉS A KÜLVILÁG HATÁSAI
Drog és alkohol
Gyerekek közötti erőszak
Modern technológia
Zaklatott élet
Fogyasztói szemlélet és egyszerűség
Szexualitás
Testkép és a szépség fogalma
Nyertes-vesztes szemlélet és a versengés
KÖVETKEZTETÉS
EGYEDI NEVELÉSI HELYZETEK
TIZENÉVESEK SZINTRENDSZERE
FORRÁSOK
Bevezetés
Aki el akarja hordani a hegyet, előbb lapátolja félre az apró köveket.
– Névtelen
Miről szól a könyv?
A gyermeknevelés veszélyes utazás. Szülőként állandóan arra okítjuk a gyermekeinket, hogyan hárítsák el a kívülről érkező veszélyeket, a drogot, az alkoholt, a bandázást, az erőszakot és az öngyilkosságot, miközben ügyelünk, hogy kikerüljék a cinizmus, az étkezési rendellenességek, a felelőtlenség és a féktelenség belső csapdáit. Néha olyan kilátástalan a helyzet, hogy szinte reménytelennek látjuk a jövőjüket! Mindezek ellenére mégis az a dolgunk, hogy sikeres, hozzáértő, magabiztos és független embereket neveljünk belőlük.
Orvos vagyok, szerencsémre megismerhettem az emberi élet rejtett vidékeit. A betegeim legtitkosabb gondolatain, egyéni és családi életükön át új oldaláról láttam a világot. Lenyűgöző dolgokat tapasztaltam az évek során. Voltak pácienseim, akiknek „mindenük” megvolt – a társadalom megítélése szerint legalábbis mindenképpen. Gyakran mégis elégedetlenek, csalódottak és depressziósok voltak, üres kagylóhéjnak érezték az életüket. Egy férfinak több kocsija, nagy jachtja, birtoka és 630 négyzetméteres háza volt egy elegáns környéken. A legutolsó divat szerint öltöztette a családját, a legelőkelőbb iskolákban taníttatta a gyerekeit. A díszes külsőségek ellenére azonban az élete romokban hevert. Két gyereke munkátlan naplopó, keményen drogozott, a harmadik egy tragikus baleset következtében meghalt. Házastársa érzelmi támogatására úgyszólván egyáltalán nem számíthatott a szegény pára, feleségével való kapcsolata veszekedések és hazugságok között váltakozott. Röviden, elért mindent, ami a társadalom állítása szerint boldogságot okoz. Csakhogy a társadalom megszegte az ígéretét. Ez az ember azért volt boldogtalan, mert döntéseit a külvilág értékítéletének megfelelően hozta ahelyett, hogy az érzéseire és az eszére hallgatott volna.
Ugyanakkor volt egy páciensem, aki aranyos feleségével és hat gyermekével máról holnapra tengette életét egy kimustrált lakókocsiban. Segédgépészként kereste a kenyerét egy olajipari gépeket gyártó társaságnál, szorgalmasan dolgozott, munkaidejét a családja szükségleteihez igazította az énképe vagy a menekülési vágya helyett. Milyen felüdülés volt, amikor sugárzó mosollyal és őszinte tisztelettel be- és kiperdültek a klinika ajtaján! A családtagokat a tiszta szeretet és megbecsülés szálai fűzték össze, de olyan erősen, hogy a külső hatások sem bírták elszakítani őket. Ügyet sem vetettek a Guess farmerekre vagy a Sketchers cipőkre. Ami azt illeti, tökéletesen megfelelt nekik az állami iskola, mert a szüleik saját felelősségüknek tekintették a gyerekek iskoláztatását, ezért részt vettek az iskola életében, és szigorúan ellenőrizték a házi feladatokat. A lakókocsijuk mögötti rozsdás medencében jobban elszórakoztak azok a gyerekek, mint egy tizennégy méteres motoros jachton a Travis-tó vizén. Ennek a férfinak a boldogsága abból fakadt, hogy maga döntött az életéről, józan eszére hallgatva saját értékeihez és elveihez igazította a tetteit, nem követte vakon a külvilág által rátukmált lehetőségeket, amelyeknek halvány közük sem volt az ő egyéni értékeihez és elveihez.
Bár érdekesnek tartottam ezeket az észrevételeket, mégis csak mostanában fedeztem fel, hogyan függnek össze a világ bajával. Minden reggel hitetlenkedve csóválom a fejem a lapok rémtörténetein, amikor azt olvasom például, hogy gyerekek ölik a szüleiket vagy a testvéreiket, bandatagok növelik a gyilkossági kvótát, anyák a pincében oszlophoz kötik a gyereküket, és hagyják, hogy a saját szennyében fetrengjen. Elgondolkoztam ezeken a borzalmas, alávaló tetteken, nem értettem, hogyan lehet ennyire semmibe venni az emberi életet… ugyanazt az életet, amelyért orvosként gyakran keményen harcoltam.
Egy nap azután drámai történetre akadtam. Egy fiatal anya valami semmiség miatt úgy megharagudott kétéves fiára, hogy megölte, apró darabokra vágta, megsütötte, és feltálalta a kutyáinak. Akkor és ott úgy éreztem, tennem kell valamit, hogy megállítsam ezt az őrültet, tennem kell valamit a világért, amelynek olyan sokat köszönhetek, és ahol a gyerekeimnek élniük kell.
Elhatároztam, kiderítem, mivel magyarázzák mások a világ jelenlegi helyzetét. Tanárok, szülők, gyerekek százait kérdeztem ki Texasban és Kaliforniában, sőt még Norvégiában is. A gyerekek többségével ebédszünetben vagy iskolai szünetben beszélgettem szüleik és az iskolaigazgatók engedélyével. Másokat telefonon kérdeztem ki. A következő oldalakon gyakran hivatkozom ezekre a beszélgetésekre.
Felderítő misszióm arra késztetett, hogy megkeressem a társadalom jelenlegi állapotát kiváltó fő okot. Korábbi kutatásom közben megfigyeltem, hogy az emberiség általában a felszínen kezeli a társadalmi problémákat ahelyett, hogy leásna a gyökerükig, vagyis a kór lefolyása jó esetben lassul, de a betegség nem szűnik meg. Például rengeteg pénzt, egyebet zúdítunk a banda, a jóléti, a drog- és alkoholprogramokba. Háborút hirdetünk a drogdílerek és a bűnözők ellen. Ugyanakkor soha nem tesszük fel az egyetlen lényeges kérdést: Tulajdonképpen mitől vannak ilyen problémáink?
Arra a következtetésre jutottam, hogy a gyerekekre háruló társadalmi veszélyek és kihívások egyetlen tőről fakadnak, mégpedig: arra neveljük őket, hogy ne belső, hanem külső vezérlést kövessenek. Más szóval megtanítjuk nekik, hogy mások helyeslése és elismerése szerint alakítsák a döntéseiket. Közben lemondanak a gondolkodás erejéről – erről a páratlan adottságról, amely a többi élőlény fölé emeli az embert.
Ezzel szemben egy belülről vezérelt gyermek kardként használja az eszét, hogy utat vágjon a külső hatások dzsungelében: belső viszonyítási pontjával, az ész erejével vizsgálja meg döntése minden lehetséges következményét. A belülről vezérelt gyermek körültekintően mérlegeli a kérdést, és nem azért dönt, hogy megnőjön mások szemében, hanem azért, mert meggyőződése, hogy neki úgy a jó. Ez az érvelés, ez a belső párbeszéd a belülről vezérelt gyermekek támasza. Arra kell törekednünk, hogy mielőbb kialakítsák belső iránytűjüket.
