| Rövid jellemzés |
Vajon miért van az, hogy olyan nehéz a jézusi tanítások szerint élni? Tényleg ezt akarta Jézus? Ki ő valójában? A harmadik Jézus lapjain olyan választ kapunk a kérdésekre, amely nagy kihívást jelent jelenlegi hitrendszereink számára, és |
Az egyház és a történészek állításait már ismerjük. És az igazságot? Vajon miért van az, hogy olyan nehéz a jézusi tanítások szerint élni? Tényleg ezt akarta Jézus? Ki ő valójában? A harmadik Jézus lapjain olyan választ kapunk a kérdésekre, amely nagy kihívást jelent jelenlegi hitrendszereink számára, és új megvilágításba helyezi Jézus tanításait. Chopra szerint ugyanis nem egy Jézus létezik, hanem három. Először is ott van a történelmi Jézus, a férfi, aki több mint kétezer éve élt, és akinek tanításaira a keresztény teológia és gondolkodás épült. Aztán ott van Jézus, az Isten fia, aki megtestesít egy bizonyos dogmával, papsággal és hívőkkel jellemezhető intézményes vallást. És végül ott van a harmadik Jézus, a kozmikus Krisztus, akinek spirituális útmutatása az egész emberiséghez szól, és nem csupán annak az egyháznak a tagjaihoz, amelyet az ő nevében hoztak létre. Ez a Jézus ahhoz az egyénhez szól, aki szeretné személyesen megtapasztalni Istent, és elérni azt, amit egyesek kegyelmi állapotnak, Isten-tudatosságnak vagy megvilágosodásnak neveznek. Ez a Jézus teljesen új, radikális szemléletet javasolt, amely transzformációt kíván meg az embertől.
Chopra azt kívánja megmutatni, hogy nem lehetetlen a jézusi úton járni, ehhez azonban először túl kell lépnünk a sablonos Krisztus-képen, és meg kell értenünk, meg kell hallanunk a "harmadik" Jézus szavát. A kötet egy nagyon részletes gyakorlati útmutatót is tartalmaz azok számára, akik rá szeretnének lépni a krisztusi útra, vagyis akik a megvilágosodást keresik. Tizenöt leckéből álló fejezete lépésenként mutatja be, hogyan valósíthatók meg Jézus tanításainak sarkalatos pontjai a mindennapi életben. Itt az idő – mondja Chopra –, hogy a kereszténység felülemelkedjen kirekesztő tendenciáin, és újraértelmezze önmagát, mint olyan vallást, amely a személyes megtapasztalásra és a spirituális fejlődésre összpontosít, s nem azt várja el, hogy egy készen kapott dogmát fenntartás nélkül sajátunknak tekintsünk. Ezáltal Jézus végre megmutatkozhat valós szerepében, amely nem más, mint az univerzális tanítóé: valakié, akinek könyörületességről, toleranciáról, megértésről szóló tanításai az egész emberiséghez szólnak, és amelyekkel minden ember képes azonosulni. "Neked és nekem nem az a feladatunk, hogy utánozzuk Jézust, hanem hogy a részévé váljunk. Ezt a tudatosság szintjén tehetjük meg, ha kivesszük a részünket abból a soha véget nem érő folyamatból, amely az elkülönültséget egységgé változtatja."
További ezoterikus és spirituális könyvek az Édesvíz Webáruházakciós könyvajánlatainak oldalán találhatók!
Olvass bővebben a könyvről az ÉDESVÍZ MAGAZINBAN!
Bevezetés
Jézus Krisztus olyan talányt hagyott maga után, amelyet a hívők kétezer év alatt sem tudtak megfejteni. A rejtélyt egyetlen mondatban foglalhatjuk össze: Miért lehetetlen Jézus tanításai szerint élni? Keresztények milliói kapnák fel a fejüket az állítás hallatán, miszerint ez a kérdés egyáltalán létezik. Hiszen ők nap mint nap megpróbálnak Jézus tanításai szerint élni. Szeretnek, imádkoznak, könyörületességet gyakorolnak, és adakoznak az ő nevében. Ezek az értékes és humánus cselekedetek azonban – minden jóságuk és Istennek tett szolgálatuk ellenére – nem teljesítik be Jézus valós parancsait.
Amit Jézus tanított, az ennél sokkal radikálisabb, és egyben misztikusabb is. Indiában gyermekként azoktól a keresztény testvérektől hallottam először az aranyszabályról, akik Írországból érkeztek, hogy iskolánkat vezessék. A kereszténységnek ez az alapvető tana, amelynek forrása Máté 7.12 sora, elég egyszerű ahhoz, hogy apró gyermekek is könnyen elsajátíthassák: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!”1 De hol itt a talány? És mi az, ami ebben radikális vagy misztikus?
Ha szó szerint vesszük, az aranyszabály azt kéri tőlünk, hogy azonosként tekintsünk ellenségeinkre. Ez pedig tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem lehetnek ellenségeink.
Jézus nem azt mondta tehát, hogy „Válasszátok ki a legkönnyebb embereket, és tegyetek olyan kedvesen velük, ahogyan szeretnétek, hogy veletek is tegyenek.” Ez utóbbi sokkal inkább az aranyozott szabály, amely akkor keletkezett, amikor az emberek rájöttek, hogy Jézus tanításai összeegyeztethetetlenek az emberi természettel. Hiszen az ember sajátja, hogy azokat szereti, akik őt szeretik, és nem azokat, akik őt gyűlölik. És sajátja, hogy visszavág, ha megtámadják (ami Jézus másik alapvető de lehetetlen tanításának, a „…ne álljatok ellent a gonosznak.” (Mt 5.39) parancsának mond ellent). Jézus azonban nem tesz ilyen engedményeket. Híres szavai tehát ellenszegülnek az ember alaptermészetének. Tartsd oda a másik arcod. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
De ha Jézus szavai túl radikálisak ahhoz, hogy szerintük éljünk, vajon valóban ez lehetett a célja? Vagy talán félreértettünk egy spirituális tanítót, akinek parancsai olyan tisztának, egyszerűnek és direktnek tűnnek? Véleményem szerint mindkettő. Jézus teljesen új nézőpontból tekintett az emberi természetre, és mindaddig, amíg át nem formálod magad, nem értheted meg üzenetét. Egy életen át küzdhetsz, hogy jó keresztény legyél, és mégsem éred el azt, amit Jézus valójában akart.
Jézus olyan világ megteremtésére ösztönzött, amely újjászületett Istenben. Víziója lélegzetelállítóan nagy ívű, hiszen a misztikus birodalom felé terel bennünket, az egyetlen olyan hely felé, ahol az emberi természet valóban képes megváltozni. Ez pedig nem más, mint a lélek szintje – itt megérthetjük, hogyan szeressük úgy embertársainkat, mint önmagunkat, és lebonthatjuk a gátakat, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy úgy tegyünk másokkal, ahogyan szeretnénk, ha ők tennének velünk. Jézus a lélek birodalmát Isten országának nevezi, és egyértelműen kijelenti, azt szeretné, ha ez leköltözne a Földre (…amint a mennyben, úgy a földön is. – Mt 6.10). Ha Caesar helyébe Isten lépne az emberi történések irányítójaként, és az anyagi világ minden befolyásoló tényezője megváltozna. Jézus ennél konkrétabban nem is beszélhetett volna a közelgő teljes átalakulásról. Ez volt talán az első és legfontosabb üzenete. Az első pillanattól kezdve, hogy elkezdett prédikálni, azt mondta: „Tartsatok bűnbánatot…, mert közel van a mennyek országa.” (Mt 4.17)
Jézus azonban nem tudta elhozni Isten országát a Földre, radikális vízióját pedig már a halála utáni első generáció megváltoztatta, miközben a kereszténység egyre gyorsabban és intenzívebben terjedt. Az őt követő tanítványok jól tudták, hogy valaki olyannal volt dolguk, akinek jelentősége kifordítja a világot sarkaiból. Új hitük árnyoldaláról azonban már nem beszéltek ilyen buzgalommal. Küzdöttek, hogy Jézus parancsai szerint éljenek, és sok tekintetben alulmaradtak ebben a küzdelemben. Harcba szálltak egymással a hatalomért, és alantas hitvitákba bocsátkoztak. Kételyeik, félelmeik voltak. A féltékenység és a szexuális vágy sem kerülhette el őket. Olyan alapvető kérdések, mint hogy Pétert vagy Pált fogadják el fő szószólójukként, törést okoztak a kereszténységen belül.
A korai egyház élete vitákkal és konfliktusokkal volt terhes, akárcsak bármelyik másik régebbi egyházé. A keresztények számára élet-halál kérdése volt, hogy kilábaljanak ebből a káoszból, és megmaradhassanak, mint a Messiás követői. Épp ezért rákényszerültek, hogy megváltoztassák Jézus vízióját, hiszen az ő változata – az emberi természet teljes átalakítása – lehetetlen küldetésnek tűnt. Abból a néhány emberből, akiknek mégis sikerült megvalósítaniuk, szent lett. Ők voltak azok, akik távol álltak a világ mocskos és rohanó forgatagától és annak romlott dolgaitól.
Könyvemben azt állítom, hogy nem lehetetlen megvalósítani Jézus látomását. Igen, valóban igaz, hogy a vízió radikális és misztikus. Mindez nem változott. A mögöttes dilemma azonban – vagyis hogy miként élhetünk úgy, ahogyan Jézus szerette volna, hogy éljünk – igenis megoldható. Sőt, megoldandó, ha szeretnénk értelmes jövőt biztosítani e nagy spirituális tanító számára. Hogy megtaláljuk a választ a jézusi rejtélyre, először is radikális műtéttel kell kezdenünk: el kell távolítanunk a régi és elavult Jézust, akit mindannyian ismerünk (még azok is, akik hozzám hasonlóan nem a keresztény egyház tanításain nőttek fel). Ez a hagyományos Jézus-kép ugyanis nem más, mint kompromisszum eredménye; azután született, hogy az emberek elfogadták Krisztus eredeti víziójának kudarcát. Ezért tehát mögé kell néznünk.
Jézus fizikailag nem Isten országából jött a felhők fölül, és nem is tért vissza egy szó szerint értendő trón jobb oldalára. Ami őt Isten fiává avatta, az a tény, hogy ő maga elérte az Isten-tudatosság állapotát. Jézus csupán ennyit mondott, amikor újra és újra kijelentette: „S én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10.30). Ő nem ismert különbséget saját gondolatai és Isten gondolatai között, saját érzelmei és Isten érzelmei között, valamint saját tettei és azok között a tettek között, amelyeket Isten akart végrehajtani. Tudom, hogy Jézus legalapvetőbb tanításait idézem, de nem is tehetünk mást, mint hogy az alapoknál kezdjük. A „radikális” szó a latin radix szóból származik, amelynek jelentése ’gyökér’. Jézus, a radikális tehát az emberi állapot gyökeréig ásott le, a szenvedéshez fűződő célja pedig annak eltörlése, gyökerestől való kitépése volt.
Mindezek mellett Jézushoz való kötődésem sokkal személyesebb is. Egészen arra az időre nyúlik vissza, amikor gyermekként keresztény imákat is hallottam a katolikus iskolában, az otthoni védikus énekek mellett. Nevelőim arra biztattak, hogy tiszteljek minden hitet, ez pedig nem száraz kötelesség, hanem örömteli gyönyörűség volt. A baráti körömön belül nyugodtan, minden furcsa érzés nélkül átmehettem egy keresztény családhoz karácsony alkalmával, ahogyan átjártunk a mohamedán és a párszi ismerőseinkhez is az ő ünnepeikkor és szent alkalmaikkor. Az ötvenes évek elején nőttem fel, s ez az időszak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ártatlan kornak India történetében. Hinduk és muzulmánok százezrei szenvedtek és haltak meg India és Pakisztán elszakadásának következtében, amely a britek 1947-es kivonulását követte. India „éjféli gyermekeinek” egyikeként (az elnevezés a modern indiai nemzet 1947. augusztus 15-én, éjfélkor történt születésére utal) én is az idealizmus és az erőszak határmezsgyéjén éltem.
Most, hatvan évvel később újabb változás rengeti alapjaiban a világot, amely hihetetlenül gyors és hatalmas zavarodottsággal teli. Ez ismét lehetőséget teremt, hogy leporoljuk, megújítsuk Jézus radikális vízióját. A szellem ugyanis – akárcsak a víz – csak akkor maradhat friss, ha állandó mozgásban van.
Könyvem azért született, hogy leírjam, mit jelent szerintem az Újtestamentum, ez az egyszerű szavakkal megfogalmazott lenyűgöző tanítás. Senki sem rekedhet kívül többé, aki Jézust szeretné spirituális útjának középpontjába állítani, és senki sem másíthatja meg többé Jézus szavait, amíg bűntudat, fájdalom és szenvedés járja át a világot.
